Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Házasság, Gyermek, Halál

„Bátorság, szegény, nyomorult vándor, bátorság. Elhagytad a boldogság Aequatorát — most hó és jég körülötted és a végtelen, reménytelen éjszakát kísértetekkel rémíti az északi fény. Hó és jég kívül és hó és jég a szívedben — bátorság, rettenthetetlen hajós, tovább! Emlékszel-e, mit mondtál magadnak egykor? »Ha az, amit léleknek tudsz magadban, véletlenül nem beléd, élő és mozgó tömegbe kerül vala, hanem egy.darab kőbe az utca kövei közt — annak a kőnek meg kell vala mozdulnia.«"

17 A gyermek, akit a tanár - igazságtalanul - megbuktatott, nem hal meg, tovább él, mint a Fekete gyémántok hőse - megírja a Tanár úr kéremet, bosszút áll az „igazságtalan" szekundáért Svikker tanár úron

18 és a többieken, és meggyógyul, de a költő ezt a sérülést sohasem heveri ki teljesen. Akárhányszor megtörtént, hogy elmentünk egy ház vagy egy-egy kávéház előtt, évek, hosszú évek múltán is felsóhajtott: — Itt laktunk Bogával, vagy itt, ennél az ablaknál ültünk Bogával. — Vagy egy sárgás-szürke, ködös őszi napon: — Ilyen idő volt akkor is, amikor Etus meghalt.