Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - A Mester utca sápadt csillaga

Karinthy felesége nem lett. Sokszor gondoltam arra, hogy valamelyik dédanyja talán Törökországból vagy Dél-Franciaországból szakadhatott ide hozzánk. (A múlt századvég egyik híres francia színésznőjének is Judic

14 volt a neve..) Téglás Béla

15 a Mester utca sápadt csillagá"-nak nevezte. (A Mester utca abban az időben a „sötét Ferencváros jelképes utcája volt, Téglás Béla pedig a ragyogó csevegője, akiért a fiatal írók mind rajongtak, s akitől mindnyája tanult franciás elmésséget, ízes szavakat, aki valamennyiöket édesen szórakoztatta, de mihelyt ő maga tollat vett a kezébe, abból csak lapos, semmitmondó, érdektelen írás kerekedett.) Judik Etel három gyermekével és férjével ebben az időben a Rákóczi út egy zugszállodájában lakott, közel a Keleti pályaudvarhoz. Hogy milyen életet élt Judik Etel? Az író zavarban van, ha erről vallani próbál, de mégis azt érzi, hogy Karinthy akkori magatartásának és sok írásának megértéséhez vezetheti az olvasót. Judik Etel férje,

16 a valamikori rendőrkapitány, nem volt éppen gáncs nélküli lovag. Állásából is nyilván többféle szabálytalanság miatt bocsáthatták el. Az a hír járta róla, hogy voltaképpen a felesége keresetéből él, mégpedig úgy, hogy az cigarettákat tölt, ő pedig küldözgeti a boldogtalan teremtést eladni, lakásokba, nem egyszer legénylakásba is. Hogy mennyit lehetett így keresni, azt nem tudnám megmondani, de nem hinném, hogy eleget, mert úgy hírlett, hogy rettentő nyomorban élnek, a szállodai számlák kifizetésével örökösen baj volt, az asszonynak sokszor úgy kellett titokban fellopakodnia gyermekeihez, hogy a szálloda portása észre ne vegye és botrányt ne csapjon. A volt rendőrkapitányról azt a hihetetlenül hangzó, de állítólag mégis megtörtént anekdotát is mesélték, hogy felszedette a Podmaniczky utca kockaköveit, és eladta azokat, hogy némi pénzhez jusson. Judik Etel nyomorban, zűrzavarban élt, de volt benne valami megható vágyakozás a tiszta, rendezett élet után és sok regényesség. Műveltséget nemigen szerezhetett, sok nyomorúságban, testi szenvedésben, szülésben, durva bánásmódban megalázott, megkínzott szépség volt, tehetséges, tehetetlenségre ítélt színésznő. Nappali világításban teátráüs, démoni. Vérpirosra festette a száját, zimankós időben, esőben, hófúvásban is kivágott báli selyemcipőt viselt, abban a korban, amikor a legdivatosabb dámák, híres színésznők se festették még utcára a szájukat, legföljebb rizsporozták az arcukat, s jártukban magasszárú gombos, fűzős, sőt cúgoscipőt viseltek, kézzel kötött, fekete harisnyát. Színpadon bámulatosan életszerű volt. Egyike legjobb realista színésznőinknek.