Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Név, család, környezet

Csakhogy Gizi korántsem volt „oszlóban , és ma sincsen. Két szép aszszony lánya, hat unokája van. (Egyik lányáról, Noémiről, majd még szólni kell itt.) A nemrégiben küldött fényképen a magas, nyúlánk, még mindig fiatalos külsejű asszony vidáman tekint a világba, a maga vezette kocsi mellől. Alig két éve, hogy szerkesztett egy gyorsírási könyvet, amelyet valamennyi norvég iskola elfogadott tananyagul. Eta (Ada), harmadik a lányok között, aprócsontú, bájos, mint valami francia porcelán figura, ő is számottevő festőművész, talán kevésbé érdekes, mint Elza, de egyensúlyozottabb, reálisabb. Most, annyi év és annyi keserves élmény után már egészen picike lett és vékonyka, özvegységében megfáradott, de szelleme eleven és friss. Két évvel ezelőtt beiratkozott a Gorkij iskolába, oroszul kezdett tanulni, kitüntetéssel vizsgázott, de most már nem folytathatja tovább — mint mondja — sajnos az iskolába járást, mert gyöngülő szíve teljes pihenésre kényszeríti. Néhány hónappal azután, hogy ezeket a sorokat írtam róla, meghalt Ada, csendesen, szerényen, ahogyan élt. Mici, legfiatalabb a lányok között, külsejében leginkább emlékeztetett Fricire, bár nyúlánk, ruganyos, formás, mindamellett ő kevésbé volt szép, mint nénjei. Ennek oka legfőképpen az volt, hogy ő és Jóska öccsük, egy gyermekkori himlő erős nyomait viselték arcukon. Mici meglehetősen furcsa teremtés volt, mondhatnám meghökkentő, mind külsejében, mind magatartásában. Valahányszor megjelent Friciéknél (és legsűrűbben ő kereste fel őket), Frici behúzta a nyakát, aprókat nevetett, majd megbékélve pénzt dugott a markába. Aranka

15 (a második feleség) gúnyolódott, de nagyobb baj nem esett. Mici bátor, edzett, viharvert teremtés volt, bátran viselte sógornője gúnyolódásait, a maga furcsa módján meg is felelt rájuk, de nem haragudott. Letérdelt, kitárta két karját: — Vajaskenyeret az özvegynek — kiáltotta. (Mici sohase volt férjnél, s így özvegy se volt.) Aranka nevetett, Frici sóhajtozott. Mindennek ellenére Frici és Mici között végesvégig megmaradt valami a régi, gyerekszoba cimboraságból, összesúgtak, pusmogtak, Frici ellátta Micit munkával. A német, francia, angol nyersfordításokat többnyire Mici készítette, és — mi tagadás — ezek a fordítások sokszor megjelentek azon nyersfordításként, jónéhány félreértéssel, hibával.

16 Egyik megjelent fordításban meglepődve olvastuk a következőt: „Karinthy úr, ezt nem értem. A bolondos Mici szokta így nevezni öcscsét. A szedő kiszedte, s a nem ellenőrzött szöveget kinyomtatták ezzel a bennmaradt mondattal. Karinthy a fordítás munkáját nem vette mindig komolyan, és csupán pénzforrásnak tekintette. Emlékszem Barbusse Tűz című