Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Lehetne élni még talán

— Hogy nevetett volna az édes Didus, ha ezt hallja — mondta, valahányszor valami fonákság történt. Ez volt az ajándék, ez a mondás. Tudta, hogy ilyesmire várok. És egyre több olyasmi akadt, amin az édes Didus nagyon nevetett volna, vagy nagyon sírt volna, a fonákjára fordult világban. Egyszer éppen a Central kávéházból jöttünk ki, akkor mutatta: — Nézd, ehhez az oszlophoz dőltem, amikor először elszédültem. — Lassan elmondta betegségének egész történetét, úgy, ahogy azt megírta. Olyan részletekről is értesültem, amelyeket nem írt meg. Látása egyre romlott. Egy kis, fiatal cselédlány olvasta fel neki esténként Thomas Mann József-ét. A felesége ekkoriban egy bécsi idegklinikán folytatott gyakorlatot. A numerus clausus Magyarországán már Karinthy feleségét se látták szívesen a klinikákon. Frici körül barátnők teljesítettek ápoló és szórakoztató szolgálatot. Leggyakrabban a szolgálatra mindig és minden időben kész Becker Béby,

3 korunk legismertebb kaméliás hölgye, aki - az eredetitől eltérően — az ismert nagyiparos és politikus Heinrich — Imrédy család egyik tagjának volt a felesége. Karinthy Bécsbe, feleségéhez írt egyik leveléből: „A 400-at le kell dolgoznom fordításokkal, meg egyebekkel, de ezen a módon azt remélem, menni fog a dolog tovább is. Nem kell folyton nyugtalankodni, — magam 15 éve élek úgy, hogy sohase volt biztos a következő hét, mégis volt valahogy. [...] Tudja, elvem a „laza lelki tartás ' (ez egyik legsűrűbben alkalmazott mondása volt ebben az időben) [... j Lelki életemmel különben úgysincs módomban sokat foglalkozni, ez a maga resszortja, remélem, azóta már kielemezte, mi bajom — őszintén szólva, nem túlságosan érdekelnek magánügyeim. Pénzt szeretnék keresni. Ha felesége nem is, de több más orvos, majd a bécsi klinika is, ahová itteni orvosai tanácsára felutazott, visszavonhatatlanul kielemezték Karinthy baját, az agydaganatot. Egy levél Hatvány Lajoshoz, Bécsből: „Lacikám, megígértem, hogy hűségesen informálni foglak, remélem, téged jobban érdekel a sorsom, mint engem. Tegnap végre, megvolt a konzílium, a formalinszagú őrültekházában, este 8 órakor, mialatt a bolondok vészesen hörögtek. Pötzl prof. borzasztó kedves ember, kiderült, hogy a papája annak idején Bécs ünnepelt humoristája volt, ezért nagyon méltányolt engem. Az a gyanúm, a tömlőt, amit a koponyám hátulsó falán talált, azért nem