Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Futó gondolatok, felvillanó emlékek

Karácsonyi karének

1 című versében író barátait idézi, azokhoz sikolt, félreveri a harangot, próbálja felrázni őket, ő, aki előre érzi az eljövendő borzalmakat, előre érzi és érzi a tehetetlenségét. S már nem volt kedvem rakosgatni szavakat Szólván egyszerre mindannyiunkhoz fennszóval Inkább csak úgy külön-külön búcsúzom el Ajándék-kézszorítás sebtiben pongyola módon Mint kivel zakatolva-mérgesen indul a mozdony [...] Emlékszel Turcsi erre a pályaudvarra Összeboruló, kormos boltozatával Amitől síró vakot álmodik a kicsi koldus Látod, a kerek égbolt is ennyi lett számunkra fiacskám Hasztalan keserű becsvágyad Milán, és gyanakodásod Kutass ki, nem én loptam el vajaskenyered Valaki más lehetett mindkettőnk tolvaja pajtás Szervusz neked is Desire hát mit csináljak Nem tudtam eljátszani a nagy komoly szerepet Ahogy tulajdon halálunk mímeltük nagy röhögéssel Laci nem jöttél ki, neked azt izenem Egyszerű borom szőllőből volt ne igyuk mindig Azt a pántlikás pálinkás kurjongatós úri pancsot Zoltán ne bánts ne szidj nem tudtam mást cselekedni Jól tudom én hogy nem ér semmit a jóság S rossznak lenni dicsőbb mégse ment a dolog Könnyű eset volt Bandi másnak lenni a szürke Mindennapi népnél — de lenni olyannak Én mondom neked ez már kicsit nehezebb Haragudtál rá, aki rugdosott Imre köszönöm Egyszer Menyus rámkiabáltál ugy-e megbántad Zsiga bátyám jólesett gyermeknevetésed S hogy megríkattalak Géza hálás vagyok érte Együttvéve sajnáltatok, ha bajbakerültem S kedvesek voltatok nincsen semmi panaszom De mindez csak szó gyerekek valamit kellene tenni Mi lesz velünk ocsúdjunk magunkra eszméljetek. [... ]