Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - A vérzőszívű Bajazzo

A New York kávéház asztalánál írta sürgősen egyik karcolatát. Ugyanannál az asztalnál Somlyó és Kosztolányi hangosan vitatkozott valami aznap megjelent vers körül. — Mondják az urak, nem zavarja önöket a tollam sercegése? - fordult hozzájuk udvariasan. * Klug Frigyes, egyik barátja — a már említett futballbíró, Frici régi osztálytársa, egyébként jóindulatú polgár — valami hosszabb elbeszélésbe fogott. Nagybátyjának hirtelen halálát ecsetelte. — Tudod, Fricikém — mondta —, az úgy történt, hogy csöngetett a szobalánynak, hogy hozzon be egy pohár vizet. A szobalány kiment a vízért a konyhába, és mire bejött a vízzel, szegény Lajos bácsi már halott volt. Frici jól ismerte barátja szokásos, hosszú 1ère eresztett elbeszéléseit, és bár családi gyászról volt szó, mégse tudott ellenállni a kísértésnek. — Hát hiába, ilyenek ezek a mai szobalányok — dünnyögte fejcsóválva. * — Hány gyereke van? — kérdezte tőle valaki. — Kettő a feleségemnek, kettő nekem, összesen három. — így is volt. Az egyik ugyanis közös gyermek volt. * Egy nagyon sovány fiatalemberre mondta: — Ennek kétszer kell bemennie az ajtón, hogy egyszer benn legyen. * Ismét háztartási alkalmazott válság tört ki Karinthyéknál. Az asszony - véralkatához híven — most is, hirtelenül, felmondás nélkül dobta ki a lányt. Hangos szidalmak közt tessékelte ki az ajtón, majd utána dobta a lépcsőházba a holmiját, vigye. A lány a könyvét kérte. Azt is utána hajította: — Vigye! — Tessék beírni, hogy mettől meddig szolgáltam — követelte a lány. — Nem írok be semmit, takarodjon!