Kelevéz Ágnes - Kovács Ida: Kosztolányi Dezső: Napló. Igen becses kéziratok (1933-1934) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1985)

Napló

Sh. A lelkiismeretfurdalás nem szellemjelenet? M. előtt és utána halmozottabban is. Mennél nagyobb író valaki, annál nagyobb szigorral ír. Prózát írni nem negatív munka. Nem leszállni egy lóról, hanem felszállni egy másik szeszélyesebb paripára. Az öreg asszonyok [xxx] A szép vers és nem szép verseny [xxxxxx] Az élmények csak arra vannak, hogy emlékeket állítsanak bennünk, és maguk a legösztönösebbek sem szólnak semmit hozzánk. 66. Csodálatos babák, játékok a nők. Ugy látszik mégis ez ér legtöbbet az életben. Megunhatatlan. Emlékszem, fiatalkoromban, hóesésben délután háromkor P. Irmára, akihez csak elszaladtam. Az ágyban feküdt, szőke feje a párnán, s puha fehér testéhez dideregve simultam. Aranyzöld szeme volt. Egy leány (őszi este) sovány, a szélben. Melle szinte fejletlen szőlőfürt. A másik (Vékony kisasszony), éjszaka háromkor egyedül az utcán. Keze annyira izgatott, hogy majd megőrültem, míg hozzá fölértem. (Később sárgára festette haját.) Olykor sötét szobámban egy comb oly varázzsal tölt el, hogy az életemet adnám, ha megsimíthatnám. Vannak női testek, melyek melegek, barnák, dió ízűek. De a legnagyobb csoda az, hogy van kék szem. Az ég egy darabja, mely sohase felleges. Fekete téli napokon is kék. Jaj de imádom a tompa (nem éles), szelíd, zavaros kék szemet. Ez a legszebb a világon. 67