Kelevéz Ágnes - Kovács Ida: Kosztolányi Dezső: Napló. Igen becses kéziratok (1933-1934) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1985)

Napló

Élmény. Kossuth Lajos utca délelőtt. Gyönyörű fiatal nő, olyan finom, mint Erzsébet királynő. Azt hiszem, hogy sohase állna velem szóba. Amint elhalad mellettem, fülembe súgja gyorsan: "Nyalogass, öcsi, segíts, nagyságos úr." Én mindig temetek. Temetem a tegnapomat s azt, ami most van, a fénykarikát, mi táncol a tollamon, míg szivem szavára eleven lehemmel lélekzem e verset. Temetem a jót, a rosszat, örökké, régi ruháimat, régi világomat, fiam játékait, pólyáját, mit a moly rág a padlás zugán, elhangzott szavakat, élőket, holtakat, lázakat, könyveket, vissza sose térő víg élet-órákat, mindent, ami rohan, illan körülöttem! Annyi bánatom van, amennyi örömem. Annyi halottam van, ahány pillanatom. Kertemben nyünak, hervadnak a rózsák Én mindig temetek. . Alak. Szörnyű hiszti, gyanakszik. Gyanelkfalvy. Dollárjait elássa a zsidó temetőben. Eckermann utána felássa és bearanyoztatja a kopott sírkövet. Félelem. Gyanakvás. Színésznő csinálja a parókáját a műkedvelő előadásra a parasztleánynak. A leány élvezte. Vénkisasszony. Minden férfi-halálért sír, gyászolva. Ez itt tömör. Egy toronyőr élete - reálisan. ir Én mindig temetek