Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

livel, amit abból a sok alkatrészből állított össze, amivel tele volt a szobája. Ezután már csak biciklin járt mindenfelé - Leányfalura is. [Bécs, 1936. húsvét] Édes Zsigám és Máriám! Mihályka már szörnyű nagy vállalkozó, ha a kislányok két napos kirándulást csinálnak az iskolával, ő meg háromnaposat saját "keresetéből" Pestre. Azt se tudom, örüljek vagy búsuljak rajta, én nem szeretem ezt a nagy önállóságot, sajnos, nagyon erőszakos, és nem könnyen bírok vele. Most szeptemberig határoznia kell, mit tanuljon: iskolába újra vagy mesterséget? Nagyon ügyes mindenre, csak én azt szeretném, ha csak egyet csinálna. Hogy vagytok, nagyon örültünk Virágnak, ah, nagyon vágyom néha látni benneteket, nagyon gyengécskén vagyok, látod, a betűt se írom, csak ide hányom. Fáradt vagyok, nagyon, nagyon sok a tennivalóm, és sehogyse tudok okos lenni, hogy jussak több időhöz dolgozni, ami egyedül hozhat pénzt és életet. Kellene egy jó szolgáló, aki megápolna bennünket. Ezer csók Idátok Zsiga bátyja cserépkályhát rendelt Hódmezővásárhelyen és elmondta Misinek, hogy hol járt, s milyen érdekes központja a cserépmesterségnek Hódmezővásárhely. Ez Misit nagyon izgatta, s mire letelt a vakáció, elhatározta, hogy nem jön vissza Bécsbe, hanem megkérte Zsiga bátyját, hogy keressen neki egy mestert, akinél tanulhat. Bécs, 1936. augusztus 19. Édes Máriám, Zsigám és Mindnyájatok! Napok óta áll itt egy levél, egy nagy tervem volt, amiről írtam nektek, de pár napja visszatért minden kedvem és reményem, hogy úgyis rendbe jövünk, és elkezdtem dolgozni. Most sokkal jobban érzem magam. Még az idén se mozdulok a kis lakásomból, ha Mihályka lent marad,

83 és talán sikerül még valamelyiket elhelyezni, akkor talán úgyis többre jutok. És azt hiszem, az nekünk nagyon jó lesz, ha Mihályka megtanulja a könnyű kerámiát; — ha kedve is van hozzá; az ő