Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

Édesapánk így szokott velünk elhencegni: "hat fiam és egy lyányom van nekem" - én vagyok az az egy lány. Zsiga, meg a fiúk így szedték hexametera neveinket: Zsig-mond, Pis-taDe-zső-Mik-lós-Kari-Sán-dorl-duska.

1 Az "Életem regényé "-ben

2 a mi családi történetünk meg van írva, ahogy teljesebben nem is lehetne, de az én életem addig alig hogy elkezdődött. Tizenöt éwel vagyok fiatalabb nála. A könyvét így dedikálta nekem, amikor az megjelent: Életem regénye - Idáé is, de csak a tudattalan őserők világa. Zsiga 1939. L[eányfalu] Ebben megírja szüleink csodálatos házasságát. Anyai oldalról szellemi érzékenységet, műveltséget, apai oldalról a képzetlen őstehetséget, a parasztvilágból kivált zsenit, aki szintén a kultúra felé törekszik. Lelki nagyságban tökéletesen megfeleltek egymásnak, azért tudták a legképtelenebb helyzeteket is elviselni. így a mi nagy szülőtiszteletünket semmi sem tudta megingatni, mindnyájan gyöngéd egységben éltünk. Anyánk az akkori irodalom romantikus érzelmi hatása alatt álló olvasottságát belénk mesélte és dalolta. Apánk vidám humora, vállalkozó szelleme kezdetben gazdagságot és sikert hozott. Ez az adottság várt az első gyermekre, ott lehetett első perctől kezdve költő. Még egy fontos személy őrködött körülöttünk, hogy az "igaz útról" le ne térjen a család. Pallagi Józsefné, Nyilas Katalin, a nagyanyánk,

3 akit férjének, a beregújfalusi papnak és apjának, a csécsi papnak tragikus gyorsasággal