Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

[Bécs,] 1928. november 18. Édes Zsigám! Megint megkaptuk a nagyszerű küldeményedet, s még sohasem örültem úgy neki, mint most. Mert igen jó reménységgel vagyok eltelve a saját munkáimmal szemben, s látom hogy megérdemeltem, hogy bíztam s nem hagytam el magam. A terrakottagyár átvette a tintatartót, s Mikulásra 10 példányt kiönt-éget- és glazúroz, s ha mind eladom — nekem 4-5 S

61 -be jön, s én 10-12-15 S-ért adom, akkor tovább is megrendelem, sőt csináltam hozzá könyvtámasztékot, pecsétnyomót, itatósfogantyút, s amint valami bevételem van, ezeket is sokszorosíttatom. Azóta itt a grinzingi nagy kertészeti igazgatónője is megrendelt nálam virágtartókat, s 20 S előleget is adott rá, s épp holnap viszem újra a gyárba az első tervemet. S még egy, a városban egy porcelánbolt vesz dolgokat a művészektől, s én is odavittem egy ülő szobrocskát Angyalkáról, s valószínű, hogy megveszi; kedden kell újra elmennem. 30 S körül, s ha megveszi, csinálhatok mindig, s vesz; a bronzöntödében is voltam, ők is vesznek kis kompozíciókat. Csodálatos, de a kétségbeesés, hogy teljesen le kellett züllenem a szolgaságra, annyira meghozta a készségemet, hogy mindennap tudok egy újabb kompozíciót előállítani, örülök. A kislányokat beadtam pár órára játékiskolába, és derekasan talpon vagyok egész nap. Az, hogy szellemi munkát végzek, s emberekkel érintkezem, sok erőt ad, és sokkal nyugodtabban érzem magam. Most azonban, mióta az anyagi oldalát is magamra vettem teljesen az életünknek, helyt is kell állnom érte, mert még az utolsó darab gyufáért is magamnak kell a boltba mennem. Hála istennek, ebben az első felében a hónapnak 30 S bevételem volt külön, s így a kenyér és a tej is megvolt. Mihelyt kész lesz valami, küldeni fogok nektek is; meglátod, örülni fogsz, milyen szép lesz. Sokszor szeretőn csókol rründőtöket Bécs, 1928. december 3. Megkaptam az elsejei küldeményt; köszönöm, csókollak sokszor érte. Édes drága Zsigám! Vége-hossza nincs már az én megterhelésemnek. Megint betegség ütött ki nálunk: mind a négy gyerek lázas, hirnlos, torokfájós, s én