Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

rült szépen bezárni az ajtót az orra előtt. Melitta apja királyi tanácsos volt. . . . Sokat rajzoltam Melittát a hegedűjével, mikor ő nekem játszott. Az Epreskertben, az Akadémia műteremkertjében megismerkedtem Ferenczy Bénivel, aki meg is hívott magához, s ott találkoztam ikertestvérével, Noémival is. Nagy hatással volt rám otthonuk művészi atmoszférája.

32 Mélyen megalapozott stílusukat, részben mint Ferenczy Károly művészi örökösei, gyermekei, részben mint a "Nagybányai művészek" tanítványai alakították ki. Szenvedélyesen dolgoztak. Ott találtam a társaságukban a legjobb fiatal tehetségeket. Béni akkor Noémi portréján dolgozott, és ez a műve megállja a helyét a szobrászat legjobb alkotásai között. És Noémi munkái mennyire individuálisak! Reprezentálják az ő titokzatos és nőies világát, és az egész családjának hangulatát. Ők otthon voltak a nagyvilágban: Párizsban, Münchenben, Bécsben. Engem is nagyon küldtek Bécsbe az ottani műkincseket tanulmányozni. Náluk mindig nagy élet volt, az új művészi irány legjobbjai dolgoztak velük: Lampert József, Kmetty, Pátzay, Uitz stb. Pátzay akkor kisformájú figurális kompozíciókat csínált, nagyon tetszettek nekem. Az újítási láz a képzőművészetben is élénk versengéssel járt. Egymásután nyíltak meg a kiállítások, így a "Nyolcak"-é is, és az újítások egyre nagyobb sikert arattak. Én a legtöbb jelentőset láttam: Kernstok Károly, Pór Bertalan, Rippl-Rónai kiállításait.

33 Béni engem még levélben is lelkesített a munkára: Kedves Ida! Levelében nagyon sok van éppen — de csak a sorok közt - olyan, ami a maga lelkében is csak a sorok közt van még, és maga sem tudja kiolvasni. Logika és világosság nincs benne, de ez nem fontos a plasztikai munkához - elég, ha az eredményben benne van -higgyjeel, hogy a legnagyobb remekművek alkotói talán épp oly kevéssé voltak önmagukban logikusak és világosak, mint maga most. A lelki törekvések és akarások máshol, máson gyümölcsöznek eredményt, mint ahol megvannak - mint ahova törni látszanak. Ahogy a világ e chaosból véletlenül tört valóra öntudatlanul - úgy tűnnek elő a lelki chaosból a szép külső valóságok - mert dinamika csak a chaosban van, és a chaosnak mindig kialakulnak öntudatlan, mély törvényei. Anatole France azt mondja, ha Napoleon olyan intelligens lett volna, mint Spinoza, akkor egy kis szobán négy kötetet írt volna! Azért ne bánja, ha nem érti önmagát, s fogalma sincs róla, hogy mit miért