Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

ellene, anyám csak örült, ha minél több szépet tanulok, az illik egy lányhoz, hisz úgyis férjhez megy. Csak sógornőimnek voltak aggodalmai a jövőm miatt. Hamarosan beleszerettem az agyagba. Három évig szobrászatra jártam a kedves Abt Sándor osztályába.

24 Akkor csináltam az első önálló protrémat apámról, és Abt tanár úr meg is nézte otthonunkban a munkám, ami nagy kitüntetés volt. Azután egy évig Iparművészeti Főiskolára jártam Zutt professzor kerámia osztályába,

2 5 ugyanakkor esténként aktrajzra az Akadémiára. A legjobb művészektől tanultam; Beck ö. Fülöp mesternek a magántanítványa voltam.

26 Kijártam hozzájuk Gödre, és az Egreskertben is kőbe faragtam nála. Utoljára még két évig jártam Vedres Márk kiváló szobrászművészhez 7 a Váci utcai "Szabadrajz Iskolába". Az évzáró kiállításon ezüstérmet nyertem szobor és rajz tanulmányaimmal; illetve dokumentumot róla, mert a háború alatt nem volt ezüst. Míg a fiúk a harctéren voltak, hármasban maradtunk szüleimmel. Édesapám sokszor vidéken dolgozott, szokott tempójában végezte munkáját. Nagyon elcsendesedett, hiányoztak neki a fiai. Pista elesett, sokat sírt miatta. Károly és Sándor életéért kellett reszketni. . . Engem mind jobban magával ragadott a munka láza. Jártam iskolába, és otthon is dolgoztam. Édesanyámmal nagyon meghitt viszonyban voltam. Ha este jöttem haza, ott várt a megállónál. Hazafelé én vittem őt karonfogva. Itt már a Budafoki úton laktunk. Ezt a lakást én találtam abban a házban, ahol Bertalan Vera lakott, ott forogtak körülötte a debreceni barátai, Révész Ilus

2 8 és mások. A környéken is sok ismerős lakott. Szép hely volt. Balkonunk a Lágymányosra nézett, onnan van ez a felvétel, amelyen mi vagyunk szüleimmel hárman. Az előző lakásban, a Michalovich utcában már megvolt az intarziás mahagóni bútor, amit apánk rendelt és Miklós tervezett, és olyan sokára lett kész. Miklós keretezett a művészmappáinkból reprodukciókat, voltak cserepeink, Zsigáék is hoztak Erdélyből szép öreg korsókat, voltak eredeti rézkarcaink - különben is tele volt a ház az én munkáimmal, és könyvünk volt mindig sok. Egyik barátnőmmel, Grábner Médivel egyszer elmentünk Gödöllőre, a Kőrösfó'i-Kriesch Aladár

29 művésztelepére. A sok szép szőnyeg közt, amit ő tervezett, én is kiválasztottam egyet és megvettem, nagyon büszke voltam rá. Azért jött-ment a család körülöttünk, a sógornőim jöttek a gyerekeikkel a nagymamához. Zsigáék is hazalátogattak néha, és a gyerekek nálunk maradtak egy-két napig. Lilikét is elhoztam magammal néha, aki ötéves korában egészen hosszú Ady-verseket szavalt a villamosban, s mindenki megcsodálta.