Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

jelenti: "ismerd meg önmagad". Ez annyira megzavart, hogy minden önbizalmam elvesztettem. Volt egy kis cselédszobánk, oda bezárkóztam, és napokig sírtam, úgy éreztem magam, mint egy teljesen haszontalan lény. De az is Miklós volt, aki meg tudott vigasztalni, elvitt nagy sétákra a Gellérthegyre vagy a Népligetbe, reggel az iskola előtt; nagyon sokat beszélgettünk. Miklós megmagyarázta, hogy mindenki egyformán értékes és fontos, mint a szem a láncban, önmagunktól függ, mennyire tudjuk nélkülözhetetlenné tenni magunkat. Kiállításokra vitt magával - első találkozás a képzőművészettel -, múzeumokba, ahol bemutatta nekem a művészet történelmi fejlődését. Egy este Miklóssal úszóversenyen voltunk. Édesapánknak elviselhetetlen volt, hogy olyan későn még nem vagyok otthon, és - hogy el ne "romoljak"— fejes vonalzóval várt és meg is vert. Én csak néztem rá, csodálkoztam rajta, és sajnáltam őt. Elmondta aztán édesanyámnak: "Ida hogy nézett rám! és nem is sírt. . . Ida már nem is fog szeretni többet." Pedig én őt nagyon szerettem. Sok baja volt neki még később is velem. Egyszer például, mikor meztelen férfifigurát mintáztam, s otthon felállítottam, akkor is édesanyámnak panaszkodott: " Ida ilyeneket csinál. . . teljes munícióval. . ." Édesanyám, hogy mindkettőnknek eleget tegyen, kis nadrágot varrt a szobornak - mire én eltettem az útból. Miklós jogi doktor volt, de nem jogi pályán helyezkedett el. Szenvedélyes közgazdász és statisztikus volt, később nyomdát alapított, és modernizálta a nyomdászat technikáját is. Ott adta ki saját lapját, a STUD-ot, vagyis a Statisztikai Tudósítót.

16 Első feleségével, a szép nagybányai Miskolczy Erzsikével rézkarcnyomójuk is volt, ahol kitűnő levonatokat készítettek. Utolsó munkája bátyja, Zsigmond életrajzának e bő két kötete volt, a harmadikon dolgozott, amikor meghalt. Következtek KÁROLY és SÁNDOR, az ikrek, akikről szó esik édesapám verses levelében, amit feleségének írt haza. Vashegy, 1905. június 11. Édes kedves feleségem, Ugy látszik, hogy nem írsz nékem Mikor tőletek eljöttem, Villanyosból rád se néztem, De meg volt ennek az oka, Miért ütöl az asztalra,