Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

Izgalmas idők voltak az irodalom és minden művészet terén. Lázasan dolgozott és egymás után meghódította a lapokat. Elismeri az akkor alapított és máris nemzetközi nívójú folyóirat, a Nyugat. Ezután mindenütt van számára hely, nincs többé akadály. így lett ő a magyar irodalom egyik legnagyobb csillaga, és a miénk! Szemünk, lelkünk rajta volt, s mindnyájan kénytelenek voltunk a legjobbat termelni ki magunkból. A második fiú volt PISTA. A mi szép, vicces, piros-rózsás arcú Pistánkról közismert volt, hogy mindig nyomában volt Zsigának. Kicsi korában beleült a játékába, most írt — kicsit gúnyos önkritikával — számos novellát, verset, színjátékot is, de főleg rózsaszínű, illatos szerelmes leveleket. Én tudom, közös íróasztalunk volt! A felnőtt Pista most is beleülhetett a Zsiga feleslegessé vált minisztériumi állásába. Kiküldetésekre ment nagy birtokokra, és ott megismerte azt a dzsentri réteget, amelyet Zsiga is megírt, ő is megfigyeléseket gyűjtött. Nagyon kedves fiú volt, békés természetű, gyönyöre a szüleinknek. Szerette magát kényeztetni, szépíteni. Megtörtént, hogy vasárnap reggel bátyáim és édesapám,mind kikötött bajusszal, ingujjban, szappanhabosan forogtak körülötte. Ennek az idillnek vége lett, mikor Pista is megházasodott, nem sokkal Zsiga után. Lenkéjét szerettük, volt humora Pista szeszélyeihez. Kellett lennie! Például a fizetéséből galambokat hajtogatott, és úgy rakta a felesége elé. Egyetlen kislányuk, a bájos Éviké örökölte az ő vicces és szellemes természetét. DEZSŐ volt a mi legúribb fiunk. Fellépése hódító, édesanyánk azt mondta, ő hasonlít legjobban nagyapjához: a lélekhez szóló prédikátor típus. Volt is tehetsége ehhez a hivatáshoz, imregi legátus korában gyakorolta is. Később Amerikában valóban évekig lelkész volt. Őrzöm egy pár imregi prédikációját. Ő volt, aki felkutatta anyánk családjának eredetét és hitt is benne, hogy visszaszerez valamit az anyai örökségből. Engem nagyon pártolt, és nagy jövőt szánt nekem. Ő figyelmeztetett legelőször a muzsikára. Megajándékozott a nagy zeneszerzők képeivel, monográfiájával, be is Íratott egy zeneiskolába zongorára, de az sehogyse ment. . . Dezső bölcsészetből doktorált. Elvette egy intellektuális kolleganőjét, Brüll Rózsikát, akivel együtt kimentek Amerikába. Apánk is volt Amerikában, de hamar belátta, hogy az a rideg pénzhajszoló élet nem neki való, és hazajött.