Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

Már megmagyaráztam annak idején, hogy azt a lakást én nem vettem át, s nem kaptam érte pénzt. Azt a lakást a bíróság odaítélte azoknak, akik akkor benne laktak. Dr. Pallagi Gyula özvegyének és két fiának, valamint Papp Andrásnak, feleségének s gyermekének. Ha ő pert akar s a lakásért pénzt, akkor ne hozzám forduljon, hanem azokhoz, akik azt a bíróságtól megkapták. A bútort pedig, ami benne maradt, azt ti vettétek át, s adtátok el, én soha nem reflektáltam rá. Ha pört akar, azok, akik megvették, tanúskodni fognak. Engem arra, hogy nektek pénzt küldjek, az bírt rá, hogy egy nőtestvérem vagy, s annak idején nagyon szerettelek, gyermekemnek tekintettelek, s három gyönyörű kis gyermeket láttam nálad, akiken megesett a szívem, hogy ilyen rettenetes és tehetetlen apjuk van. Két év óta kétezer pengőt küldtem nektek. Köszönetül egy ilyen levelet kapok. Én is férfi vagyok, s rajtam is nagy teher van, s nem vagyok hajlandó elfogadni köszönetképpen ilyen ostoba levelet. Mondd meg a férjednek, hogy ha azonnal nem ír nekem egy bocsánatkérő levelet, akkor nem küldök több pént. Férfi, álljon helyt az életért. Olyan édes szép gyerekeket eltartani lelkesítő feladat. Én nem bántom őt, s nem haragszom rá. Sajnálom, hogy ilyen szerencsétlen. Csókollak benneteket szerető testvéretek Zsiga 60 A család legérettebb tagja - Ida szept. 24-i vallomásos levelére Móricz Zsigmond megírta a választ, de annak Bécsbe érkezésére nem emlékszik a húga, s a kapott levelek között sem maradt fenn. A Móricz-hagyatékában levő fogalmazvány a következőképpen szól: 1928. szept. 30. Kedves drága kis Idám, elolvastam kedves, nyugodt, okos, jó leveledet s nagyon örültem neki. [...] S még egy sérelmed van, az hogy Pallaginé eladta a lakást. Ez igaz. S ez nekem volt nagy sérelem. Mikor ő ezt nekem bejelentette, én kifordultam minden béketűrésből, s azt mondtam: "Kedves Juliska, hogy tehette ezt? Ez a lakás nem volt a magáé. Azt én tartottam fenn a szüleimnek, s én akartam fenntartani a testvéreimnek" [. . .] Mennyi utánjárásba, levelezésbe, bíróságba, ítéletbe, ügyvédi költségbe került, míg meg tudtam tartani a lakást. S ők elpotyázták. Nem 30 millióért adták el, hanem tizenkettőért. De hát azt mondta, kellett neki tandíjra, mert különben a fia kimaradt volna az egyetemről. Ezt beláttam. S utóvégre Gyula bátyám annyit költött ránk s édesapámra s egész családunkra, hogy nem is volt jogom ezt rossz néven venni. [...] 61 glazúroz - mázol; 4-5 S - 4-5 Schilling, továbbiakban S = Schilling. 62 keleti királyoktól — a Varga-család szociáüs gyermeksegélyt kapott.