Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)
zen vergődünk vele zöld ágra. Megvette Gyula csakugyan a Kapezi felét, lesz vele megint sok dolog, csak sikerülne már. Én egészséges vagyok, eszem jól, alszom jól, dolgozom amennyit bírok. Józsi sokszor zúgolódik, hogy mire való az nekem, le kell ülni és nézni, hogy más mit csinál, igen ha a dolog főzésből állna, akkor inkább leülnék nézni, mert azt most se szeretem csinálni, inkább fát vágnék addig, majd lesz már aki főzzön, csak legyen mit. Ma három hete ott voltam Kisérinél, magam is megnéztem, nem is lehet hasonlítani a régihez, olyan egy meglett derék lány, nem olyan nyápic mint gondoltam, nem is úgy viseli magát, oszt nem szégyenkezik, úgy mozog, ahogy kell, csak az Isten áldaná meg őket minden áldásával, hogy valahára Józsi is lenne boldog házas ember. Még nem tudom, hogy mikor lesz az esküvőjük, most határozzák meg. Ma reggel jókor, még a nap nem jött fel, valaki egyet lőtt a Bran földje végin, délután kijött Bran, egyszer kiált, köszön, kérdi Józsit — nincs itthon pedig nézné mi van itt, egy nyulat mutat dögölve, ő nem tudja megnyúzni, pedig megosztoznánk rajta, mert a felesége nem szereti, mit csináljon vele. Mondok, ha csak az a baj, hát leveszem én az irháját, és úgy is lett, ő elvitte egy hátsó sódarát és a fél eleit, itt maradt az egész nyúlderék és így több felénél, hát aki meglőtte nem lelte meg, nekünk hagyta. Látjátok ilyen az élet, nem azé, aki meglátja, hanem aki megfogja. Na, de ennyi haszontalant ide írok, pedig volna más is: ugyanis mennyit gyönyörködöm az Ida munkájában ahányszor a siffont kinyitom mindég. A fiúk szorgalma is nagyon jóleső dolog a lelkemnek. Na de most talán elmehetek hozzátok is szüret után, akkor majd kibeszéljük magunkat. Én is hallottam, hogy Mád leégett, az az, hogy tűz volt ott, de a vakációba, most nem tudom. Isten áldjon meg fejenként mindnyájatokat. Csókollak számtalanszor mindnyájatokat s különösen Idát Anyátok Közben fia, Gyula bátyánk, Kisújszálláson gimnáziumi igazgató lett, és Zsigmondot magával vitte, az ő iskolájában érettségizett le. A Gyula mellett töltött évek Zsiga számára igen fontosak voltak. Nagy aktivitásban és önállóságban teltek el. Zavartalanul tudott minden irányban dolgozni, tanul-