Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

ő meg azt mondta rá: "öcsi!" - Én beteg voltam és feküdtem. Ezekből a szavakból megértettem, hogy nem Misi volt az, aki megérkezett. Boldogan öleltük és bámultuk öcsit: ugyanaz a jelenség mint Mihály, erős, szálas fiatalember lett. Tizenegy éves bájos kis gyerekként ment el tőlünk. Megrázó volt ez a viszontlátás mindhármunknak, egész éjjel beszéltünk és sírtunk, amíg lassan megtaláltuk egymásban régi magunkat. öcsi viszontagságos úton jött haza, nem volt rendes vonatösszeköttetés, napokig volt útban Hollandiából Franciaországon keresztül hazáig. Nehezen engedte el a nevelőanyja, és visszavárta. Az érettségi előtt állott. De öcsi végre itthon volt. Azt is látta, hogy nagy szükségünk van rá, és nem bírt elhagyni bennünket. Ő volt az, akivel a romokból felépítettük az életünket, és új perspektívákat hozott magával, ő is és Katalin is, aki nemsokára szintén hazajött. Együtt csinálták meg az érettségit. De Katalinnak itt nem ismerték el az angol diplomáit, s nem is tudta magát beleélni a bécsi légkörbe. Sokkal önállóbb élethez volt hozzászokva Angliában, ezért hamarosan vissza is ment. Angela az Akadémiára járt, s tanulmányait Párizsban és Londonban folytatta, ahol Katival együtt laktak egy művésztelepen. Ott Kati férjhez ment egy nagyon tehetséges angol szobrászhoz, Peter Kinghez,

133 aki asszisztense volt Henry Moore-nak.

134 Angela önálló művész lett, sokat állított ki belföldön és külföldön, mindig nagy sikerrel. Sokszor én is részt vettem kiállításaiban szobraimmal és kerámia edényeimmel. Mihelyt lehetséges volt az utazás Magyarországra, megkerestük egymást a családdal. Meghatóan kedves volt a találkozás. Mindenki más helyen volt mint régen, itt is mindenki újra építette az életét. Virágék asztalánál jöttünk össze, aki nagy ebédet tálalt nekünk. Együtt volt Zsiga három lánya: Virág, Gyöngyi, Lili és az utolsó három Móricz testvér: Miklós, Károly, Virág vette át apja örökségét, mint író és vele a rokoni kapcsolatok ápolását. Energikus, szervező tehetségével fenn tudta tartani a leány falusi otthont is a kibővülő család számára, de az egész ország hasznára is, mint Móricz múzeumot. Az élet csodálatos, az is érdekes, ha az ember ilyen "öreg" lesz rnint én, és ilyen távlatból nézhet visszafele - húsz-negyven-hatvan-nyolcvan évre. Minden vonalon, az irodalomban s minden művészetben olyan sok változás történik. Mégis van, ami megmarad az idők felett, ami megtartja értékét. Ez az ősi megérzés, amit a teremtő erejű művész beleépít a művébe, ez a kapocs az őserővel adja meg értékét Móricz Zsigmond művének is. A családra is olyan ösztönzés volt az ő művészete, mindnyájunkat állandó izgalomban tartott, és a mai napig kényszerít, hogy dolgozzunk. Ida.