Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

tett? Hálás vagyok a lapért, hogy mégis hír, senkisem ír, nagyon rosszul esik. De rád sohase haragszom, Neked szabad nem írni, mindig tudom, hogy apai szeretettel gondolsz ránk. [•»•..] Zsigám isten veletek, mindnyájatoknak sok millió csók Idáék a a "Szerkesztőségi asztal" rovatban válaszolt: 1942. jan. 15. "Szerkesztőségi asztal" Ida, Wien. Mindent megkaptam: fáradt a fejem: más baj nincs. Az orvosok megvizsgáltak: tüdő, szív rendben, gyomor kifogástalan, vérsejtek normálisak, 100; cukornak nyoma sincs, még vércukornak sem, érnyomás 130—140 közt, ami állítólag jó, több mint jó. Mondom az orvosnak: "Szemöldöktől lefelé nincs semmi panaszom. . ." ,,Hát hol?" "Azon felül." Mondja: "Arról írást adunk, hogy ott nincs baj.." . . . Ezt az írást közöljem a Kelet Népében? Itt a hiba! Mondja: "Három hónapig pihenés. Ez a minimum." Hozzá is fogtam, de nézd, a Népszava gyerekei

130 felráztak. Már úgy volt, hogy még szerk. asztalra se teszem a kezem. Csókollak benneteket, mindnyájan megvagyunk, egészségben, békességben. Hopp, ez nem biztos. Most az élet formája a harc. Angyalka. Köszönöm a kedves levelet. . . Mihályka már úgy van, mint a komoly gondban levő felnőttek, csak oda ír, ahova muszáj. . . [Bécs, 1942. január 19.] Kedves Zsiga bácsi! örömmel olvastam a hozzám intézett intést a lapban. Sajnos, még most sem vagyok nagyobb levélíró, mint régebben. Mit írjak, azt, hogy szeretnélek látni. Veled a leányfalusi havas tájat élvezni, beszélgetni; — emlékszel, mikor Vásárhelyen a hotelben aludtunk, és este beszélgettünk mindenféléről? vagy sajnáltam a pénzt a bérkocsira? Azóta sokfélét láttam, tanultam, és nagyon szeretném Veled közölni, egyes új belátásomat megvitatni. Remélem, hogy már nem soká kell csak emlékképben magamat nálatok érezni, hanem mennél hamarabb ott teremni, ahogy szoktam. (Láthatod írásomon, hogy nem levelezek, csak veled.) Egészséget és minden jót kívánok Neked, mindenkit üdvözlök Téged meg ölel szerető öcséd Michael