Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

pás ember. Abszolút nyugalom és okosság. Ilyen még nem is szakadt be a családba. Gyöngyiek már éppen másképpen csinálják. A megtestesült pénzzavar. Mindegy, géperővel dolgoznak vagy kézivel; mindegy, sok a megrendelés vagy semmi sincs, soha saját magukra egy fillérjük sincs. Mindig esedékes nála két pengő hiány a vacsorára. Azt hiszem, az a nagy bajuk, hogy nem tudják kihasználni a munkaerőt. Nem képesek rá, hogy embernyúzók legyenek, pedig az iparunkban ezen az alapon van hihetetlenül leszorítva a vállalási alapár, hogy ki mennyire tudja az emberbőrt kihasználni. Képzeld 80 000 román tankönyvet kötöttek be már szeptember és októberben. A magyarok tankönyvvel keresik a barátságot. S nemcsak nem kerestek rajta egy fillért sem, de ráfizettek. Egy példányt négy és fél fillérért csináltak. Tizenhét ember dolgozott egyszerre a műhelyükben. A munkabért nem tudták bevenni, s vannak könyvkötők, akik ugyanebből az alapárból kocsit tartanak. De ők együtt dolgoznak a munkásaikkal, ahelyett hogy korbáccsal állanának felettük, s minden másodpercet értékesítenének. [...] Most műhelyt s lakást változtattak, mind a kettő jó. Jobb a réginél. Uj címük; lakás: Tompa u. 16. műhely: Lónyay utca 18. (szemben a Rádióval) Balázs fiú hatalmas legény már. Gyönyörűen fejlődik s minden nap új csodát produkál. Persze azt csak személylátva lehet méltányolni, milyen nagy dolog, hogy elmegyek hozzájuk, s fáradt vagyok, lefekszem. Mondja neki az anyja: "Balázs hozzál kispárnát nappapának". S megy, s elhozza az ágyacskájából a saját párnáját. Akkor megáll előttem s azt mondja: "Tatajó nem kej?" És fut, és elhozza az ágyáról a takarót. Akkor néz engem tovább, s azt mondja: "báci visszajön". A szabó már ott járt, s elment, s azt mondta, mondják meg nekem, hogy visszajön. S neki eszébe jut, és jelenti. Két és féléves gyerektől ez komoly dolog. Az a jó, hogy most központi fűtésű lakásuk van, s nem kell félteni őket, hogy befagynak. Lili itt volt most három napig. Vitéz Bánky Róbert színtársulatánál primadonna,

124 de nincs elragadtatva, mert operettekben kell játszania. Prózát eddig még nem kapott. Énekelni s táncolni, s semmi komoly szerep. Ugy látom, általában kezd kiábrándulni a színpadból, ahol "a nagyobb fizetésért olyan árat kell adni, amit ő nem ad meg." (Ahogy Lekszi fogalmazta.) Ellenben most talán férjhez megy, ha igaz. Mindenesetre jó volna, ha lenne staffirungravalóm. Különben jól néz ki, szép és vidám. S kitűnő humora van.