Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

Bátyám jól tudta, hogy ettó'l fogva megkezdődött az aggódás a "kirepültekért" és a levelezés! Százakra menő leveleink vannak a következő hét évből. [Bécs,] Vasárnap, 1939. február 19. Drága Zsiga Bácsi! Búcsúzunk! Egy óra múlva utazik a vonat Hollandiába. Mindenkit sokszor szeretettel csókolok. Gyöngyit, Virágot, Lilit családostól. Ezer csók Katalin Édes Zsiga bácsi! Nagyon izgatottak vagyunk, éjjel 12

n utazunk. Sokat gondolunk rád. Nem régen kaptunk egy rádiót, Magyarországot is lehet hallani. Sok puszi Balázskának és mindenkinek öcsiké Édes jó Zsiga bácsi, öcsi egész kijött a latin betűírásból. Nagyon édes volt a búcsúzás, a gyerekek rnind nagyon szeretik egymást, hiszem, hogy újra még nagyobb békességben fogunk együtt élni egy idő múlva. Most hárman maradtunk, ők robognak Hága felé. Én egész ki vagyok merülve, Mihályka, drágám, segített a testvérkéinek. Ha nem tanulhat Katalin ott, tovább utazik Évához mihelyt megjön a beutazási engedély. Nagyon, nagyon rég nem írtál, hogy vagy, egészséges-e? Senki, senki nem ír. Mi van Virággal? Hogy vannak Miklósék, nov. óta nem adtak hírt. Remélem most dolgozni fogok, fogunk. A szépművészek együtt maradtunk. Kérlek nagyon, írjatok. Sok csók és üdvözlet Erzsikének is Idád [Leányfalu, 1939. február 21.] Kedves Idám! most kaptam leveledet, s nagyon megilletődtem, nem tudtam, hogy a gyerekek elutaznak. Szerencsés utat nekik. írd meg kihez mentek, és hogy, és meddig? Egy kicsi kis pihenésed lesz, nem sok, kivált, ha anyai szívvel aggódni fogsz értük. Reméljük, hogy szorgalmasabban fognak írni neked, mint innen szoktak. Én most egészen furcsán vagyok, látszólag tavasz van, s minden percben attól félünk, hogy jön a jég, hiszen