Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

tem magam, az "idegeim" rendbe jöttek. Nem baj, mihelyt Pestre érek, vége lesz. Rám Pest mindig letörő hatást gyakorol. Ha egy napra bemegyek, már letörve megyek haza. Sok izgalom s főleg az, hogy állandóan pénzt kell hajszolnom. Virágot is ebből a szempontból kell nézni: ő nagyon spórolós, és a fejébe vette, hogy engem megkímél ezektől a hajszáktól, s inkább vállalja a rossz szerepet. Pedig ehhez már hozzá szokhatott, s hozzá is kell szokni, hogy nekem egyáltalán senkim sincs, csak én vagyok a mások számára. No, mindegy, örülök, hogy oly nehéz életben szépen felneveled a gyermekeidet. Én a jövőben is, ahogy tudok, segítségükre leszek. Isten megáldjon kedves. Misit bizony nagyon szerettem volna látni. De még valaha látom. Csókollak számtalanszor Zs. őszre bezárták a gyerekek kedves iskoláját, és nem tudtuk, mi lesz tovább. Ugy látszik megkértem Zsigát, hogy még tartsa ott a gyerekeket, mert ezeket sorokat találom: Leányfalu, 1938. szeptember 10. Idácskám, a gyerekek éppen már bejöttek Miklósékhoz, hogy ma este indulnak, de a leveledre itt tartottam őket, s már vissza is mentek L-ba. Mi jól vagyunk, a pénz már 30-án elment, remélem már megkaptad. írj sűrűn, hogy tudjunk rólad. Csókollak Zs. Tán csak néhány napig maradtak Angyalka és öcsi, de úgy emlékeznek, hogy egy örökkévalóságnak tűnt nekik. Lejárt a szokott szünidő ideje, és meg voltak ijedve, ősszel Leányfalu elhagyatott és hideg volt. Mégis maradt egy kedves emlékük: a szilvalekvár főzés. A kis Erzsi - Csibe - vezette akkor a háztartást. A konyha előtt a szabadban fűtötték a nagy üstöt. Egész éjjel keverték a lekvárt a vasláncos keverőkanállal. Zsiga bácsi is felkelt egypárszor nézni és keverni, és a gyerekeket végre az ágyba zavarni.