Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

meglátjuk, mi lesz. Különben sok a dolgom, és kevés a munkakedvem, öregszem nagyon, mint a képen is látod. Csókollak édes húgom, csókollak és nyugalmat, kitartást és szerencsét. Zs. És Misinek egy pár sor: Leányfalu, 1938. április 2. Édes fiam, nagyon kíváncsi vagyok rád, hogy tanulsz és hogy fejlődői. Kár, hogy még mindig nem szeretsz levelet írni, így meg kell várni, míg eljössz. Vigyázz édesanyádra. Mi jól vagyunk, csak Gyöngyinek fáj a lába. Nem tud kijönni a kórházból, nem is tudjuk, mikor szabadul. 16-án született a gyerek. Bethesda kórház, Henriina út 39. A kert nagyon szép, csak nincs eső, fagy volt, s most negyed napja fúj a szél. Csókollak mindnyájatokat Zsiga bátyád Bécs, 1938, április 13. Édes Zsigám! írunk Neked bővebben, sajnos Michael nem mehet, nagy nehézségeket okoznak az utazóknak. Egy engedélyre 8 napig kell várni, vízum van és csak tiszta keresztények utazhatnak, zsidóknak, félzsidóknak nem szabad többet visszajönni. Pedig szerettem volna a fiún keresztül kibeszélni magam veled, nincs kizárva, hogy még én előbb mehetek, de hát mit ér ez a tanács és tanácskozás, a döntés kívülről jön.

98 A pénzt még most se kaptuk meg, rengeteget szaladt Misi utána, végre is kapott egy utalványt, hogy kifizetik valahol, ahol kígyóban állottak az emberek mindennap, és lehetetlen volt kivárni. 30-ig érvényes a jogunk rá, reméljük, az utolsó napokban majd könnyebben megkaphatjuk. Nagyon szeretném tudni, megkaptátok-e a Sondermarke-val ellátott levelezőlapot 10-ről. Gyöngyi, Lili, Miklós, Károly (nagyszülők) majd ha hallasz róla, valaki írja meg. Szegény Gyöngyit nagyon sajnálom, a kórházba ír-