Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)

1. A konkrét vizsgálat módszertani előfeltételei

lem által teremtett, a maguk történelmét csináló embereket is, egymással folytatott harcukban. Ez a harc pedig, mivel osztályokra tagozódott társadalomról van szó, osztályharc, amely áthatja az emberek tevékenységének minden fajtáját és ágát, tudatuk minden formáját. így járnak el elemző munkáikban Marx is, Engels is, Lenin is. Gondoljunk Lenin Tolsztojról írt cikkére, A munkáspárt és a vallás című tanulmányára, a történelmi folyamatnak, a személyiség történelmi szerepének narodnyik szubjektivista értelmezése elleni harcára stb. A történelem marxi—lenini magyarázata és felfogása még bonyolultabbá válik, ha az általános „természeti-történeti folyamatokon" túlmenően azt vizsgáljuk, hogyan tükröződnek vissza e folyamatok az emberek tudatában, az ideológia különböző területein. ,Amikor az (emberi) elme az egyes dologhoz nyúl, amikor másolatot (=fogalmat) készít róla, ez nem egyszerű, nem közvetlen, nem tükörszerűen holt, hanem bonyolult, kettéhasadt, cikcakkos aktus, amely magában foglalja azt a lehetőséget, hogy a képzelet elrepül az élettől"

29 — írja Lenin Arisztotelész Metafizika című művéről készített jegyzeteiben. A „gondolkodás és a lét azonosságáról" szólva Engels ugyanezt a gondolatot így fogalmazza meg: „...A kettő: egy dolog fogalma és valósága, úgy fut egymás mellett, mint két aszimptota,

30 folyton közeledve egymáshoz, de mégsem találkozva soha. A kettőnek ez a különbsége éppen az a különbség, amelynek következtében a fogalom nem minden további nélkül, nem közvetlenül már maga a valóság, a valóság pedig nem közvetlenül a saját fogalma."

31 Ez vonatkozik az eszmékre, a fogalmakra. (Ezekre a kérdésekre, Lenin visszatükrözési elméletére alaposabban vissza kell majd térnünk, amikor a további fejezetekben a műalkotás eszméjét fogjuk vizsgálni.) Ami az ideológiát illeti, körülbelül ugyanaz a kép. ,,Minél távolabb van a gazdaságitól az a terület, amelyet éppen vizsgálunk — írta Engels -, és minél közelebb a tiszta, elvont ideológia területéhez, annál inkább tapasztaljuk majd, hogy fejlődésében véletlenek mutatkoznak, annál zegzugosabb vonalban halad a fejlődési görbéje."

32 És másutt: „Ami pedig a még magasabban a légben lebegő ideológiai területeket illeti, a vallást, a filozófiát stb., ezeknek LÖM 29. köt. Bp. 1972.307.1. — egyenes, amelyet egy görbe végtelenbe nyúló része megközelít, de nem ér el. Levél Konrád Schmidthez, 1895. március 12. MEM 39. köt. 1979.426.1. Xevél W. Borgiushoz, 1894.jan. 25. MEM 39. köt. 202.1.