Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)
1. A konkrét vizsgálat módszertani előfeltételei
nemzedék terméke". 24 De nemcsak erről van szó. Nem csupán a termelőerők egymagukban „a történelem csinálásának" kimerítő feltételei, habár a termelőerők alkotják az egész folyamat alapját. Velük együtt más feltételek is hatnak. Nevezetesen: „Valamennyi holt nemzedék hagyománya lidércnyomásként nehezedik az élők agyára" — folytatja Marx történelmi elemzését. „És éppen amikor azzal látszanak foglalkozni, hogy magukat és a dolgokat átalakítsák, hogy valami még soha nem voltat teremtsenek, éppen az ilyen forradalmi válság-korszakokban idézik fel aggodalmasan a maguk szolgálatára a múlt szellemeit, kölcsönveszik neveiket, harci jelszavaikat, jelmezeiket, hogy ebben az ősi, tiszteletreméltó álruhában és ezen a kölcsönzött nyelven vigyék színre az új világtörténelmi jelenetet. így Luther Pál apostolnak álcázta magát, az 1789—1814-es forradalom felváltva római köztársaságnak és római császárságnak kendőzte magát, és az 1848-as forradalom nem tudott jobbat, mint hol 1789-nek, hol 1793—95 forradalmi hagyományának a parodizálását. így fordítja vissza a kezdő, aki új nyelvet tanult meg, azt mindig az anyanyelvére, de az új nyelv szellemét csak akkor sajátította el, és szabadon csak akkor tudja e nyelvet alkalmazni, amikor már visszaemlékezések nélkül mozog benne, és használata közben megfeledkezik öröklött nyelvéről." 25 „Camille Desmoulins, Danton, Robespierre, Saint-Just, Napóleon, a régi francia forradalom hősei, valamint pártjai és tömegei a római jelmezben és a római frázisokkal koruk feladatát hajtották végre — a modern polgári társadalom béklyóinak lerázását és e társadalom létrehozását... Mihelyt az új társadalmi formáció létrejött, eltűntek az özönvíz előtti óriások s velük az újra feltámadott rómaiasság — a Brutusok, a Gracchusok, a Publicolák, a tribünök, a szenátorok és maga Caesar... De bármily kevéssé hősies is a polgári társadalom, mégis hősiességre, önfeláldozásra, terrorra, polgárháborúra és népek csatáira volt szükség ahhoz, hogy világra jöjjön. S gladiátorai a római köztársaság klasszikusan szigorú hagyományaiban lelték meg azokat az eszményeket és művészi formákat, azokat az önámításokat, amelyekre szükségük volt, hogy harcaik polgárian korlátolt tartalmát önmaguk előtt elrejtsék és szenvedélyüket a nagy történelmi tragédia magaslatán tartsák." 26 „A halottfeltámasztás ezekben a forradalmakban tehát az új harcok felmagasztalására szolgált, nem pedig a régiek parodizálására; arra szolgált, hogy az Tevéi P.V. Annenkovnak. MEM 27. köt. 429.1. 'MEM 8. köt. Bp. 1962.105.1. Uo. 106.1.
