Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)

1. A konkrét vizsgálat módszertani előfeltételei

a lenini pártosság realizálásának, olyan kezdet, amely önmagában véve még igen távol van a megvalósulástól, és amely folytonos megszakításokkal jár. Lépten-nyomon azt tapasztaljuk, hogy az eszmét túlságosan általánosított formában veszik. Az eszme szétfolyóvá válik, és különféle értelmezéseket tesz lehetővé. A téma nincs összhangban az eszmével, nem következik belőle szervesen, csupán mechanikusan kapcsolódik hozzá, miközben a főszerepet nem az eszmeiség ábrázoló — képi kibontása játssza, hanem — a felirat. Olykor viszont a művész a másik végletbe csap át: szeretne maximálisan konkrét lenni, de mivel nincs birtokában a módszernek, konkrét: — gyári, kolhozbeli és más effajta vázlatai eszmei szempontból kiherélt, csupasz empíriává válnak. Ilyen esetekben — amelyek részletesebb elemzésére még visszatérünk — természetesen szó sem lehet pártosságról. A művészet területén a pártosság követelményének érvényesítésében az volt a második lépés, hogy megindult a harc a forradalmi proletariátus gyakorlatának és forradalmi elméletének a műalkotások tematikájában történő helyes megmutatásáért. A harcnak ez a szakasza — amely csak úgy vált lehetővé, hogy a művészek közvetlenül részt vettek a proletariátus harcában, s hogy jelentősen emelkedett általános világnézeti és politikai tudásuk — már az, amikor a művészek egészen közel kerülnek minden egyes műalkotás pártos megoldásához. Az alkotó felkészült arra, hogy példáula Dnyeprosztrojt ne az empirikus látszat képében tálalja, hogy a Dnyeprosztrojnak ne külső „faktografiáját", ne külső burkát adja, — s még csak nem is villamosításunk tervének elvont eszméjét a villamosítási folyamat egyes attribútumainak többé-kevésbé hatásos ábrázolása útján. Felkészült arra, hogy a Dnyeprosztrojt eleven konkrétságában tárja elénk mint harcot, mint olyan folyamatot, amely rengeteg meghatározást foglal magában; s arra törekszik, hogy megmutassa a dominánst is e „rengeteg meghatározás" között. Ahhoz azonban, hogy a műalkotás eszméjének és tematikájának ez az értelmezése maximálisan igaz és helyes legyen, s az adott művészet sajátos eszközeivel helyesen történjen, további lépésekre van szükség. Nevezetesen arra, hogy maradéktalanul birtokba vegyük azoknak a lehetőségeknek egész komplexumát, amelyekre a művésznek szüksége van ahhoz, hogy az adott eszmét az adott művészeti ágában, a szovjet művész általános világfelfogása alapján realizálja. Ám ahhoz, hogy a művész megtalálja az eszme realizálásának szükséges módozatait és a téma művészi formába öntésének megfelelő módját, el kell sajátítania azoknak az aprólékos, sajátos kifejező eszközöknek egész sorát, amelyeket a művészet fejlődése folyamán kidolgoztak. Elmélyült és kitartó