Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)

Botka Ferenc: Előszó

A kötet nóvumai A művészi tükrözés közvetettsége A szerző szándéka tehát világos, s a mű stilisztikai felülete meg is adja ennek magyarázatát. Ám az utókort mégiscsak a teljesítmény érdekli: az, ami ebből a külső körülmények által erősen befolyásolt „alapállásból" mégis kivívható volt. A korábbi tételeknek az a meghaladása, amely a mű időtálló eredményeként jellemezhető. Bocsássuk előre: az Alkotó módszer és művészi örökség nem szűkölködik ezekben. A művészet egyetemes fejlődését alapul vevő hagyomány ajánlásait ugyanis a szerző összekapcsolja a művészi alkotó munka lényegének és mechanizmusának vizsgálatával; kísérletet téve egyben a művészet specifikumának új meghatározására. S erre nemcsak a munkáit ért bírálat késztette. Az igazi ösztönzést a marxi és lenini forráskiadványoknak attól a fundamentális jelentőségű vállalkozásától kapta, amely a kötet már említett jegyzetapparátusában is tükröződik,

66 s amely tágabb értelemben része volt egy — a marxista gondolkodás megújítását célzó — széles sodrású szellemi folyamatnak. Képviselői, így M.A. Lifsic, FJ

5

. Siller,

67 s utóbb Lukács György is

68 a szociológiai iskola vulgarizálásai elleLd. 61. jegyz. 6 7 / / / / Marx és Engels szövegeinek gondozása a húszas évek elején alapított Marx-Engels Intézet feladata volt. Itt dolgozott Czóbel Ernő is, Lányi Sarolta férje, akivel Máczáék közeli, baráti kapcsolatban voltak, s aki ezidőtájt nagyon sokat tett a kéziratos hagyaték gyarapításáért. (Számos Marx4;ézirat Nyugaton történt megvétele az ő nevéhez fűződik.) Az intézet 1924-ben indította meg orosz nyelven a Marx-Engels archívum kiadását, amely a két szerző valamennyi ismert művét közreadta. Az igazi filológiai feladat azonban Marx és Engels munkásságának az eredeti nyelveken való közzététele volt. A D.B. Rjazanov szerkesztésében készülő vállalkozás (Marx Engels Gesamtausgabe) 1929-ben indult, 1935-ben azonban sajnos megszakadt. Lifsic, Mihail Alekszandrovics (1905-), füozófus, esztéta. Egyike a szociológiai iskola első bírálóinak, aki V.M

.Friese és V.F. Pereverzev kritikáját Marx eredeti nézeteivel szembesítve végezte el. Kezdeményezte a klasszikusok irodalmi-művészeti vonatkozású írásainak összegyűjtését, maga is részt vesz a sajtó alá rendezés aprómunkájában, s elsőként foglalja össze Marx esztétikai programját 4concepcióját (Kari Marksz i voproszi iszkussztva, 1932). Munkásságáról részletesebben ld. Sziklai László előszavát - műveinek legteljesebb magyar gyűjteményében: Válogatott esztétikai írások. Bp.1973. 5-41.1.