Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)
Függelék
L. Rempel, az Üzbég Akadémia művészettörténeti intézetének a vezetője és a régi közép-ázsiai művészet egyik legjobb kutatója 11 és mások.) Ha a RANION-ra azt mondtam, hogy ott izgalmasan feszült és érdekes volt a munka, itt már jelzőket is nehéz találni. A 20-as évek végén és a 30-asok elején (a nagy filozófiai, irodalmi és művészeti „tisztító" vitákig) a Kommunista Akadémia egészében a mi Intézetünk és az „én" szektorom szüntelenül háborgó központja volt a kritikai és teoretikus életnek. Az irodalomban itt csapkodtak össze a rappista és antirappista vélemények. Hogy a helyzet érthetőbb legyen - néhány tény: a Proletár Írók Szövetségében (RAPP) kezdettől fogva létezett a belső harc. A „baloldal" képviselői voltak: G. Lelevics (Illés Béla közeli barátja), I.V. Vargyin, A.I. Bezimenszkij, Sz.A. Rodov, G.J. Gorbacsev. Ezek semmiféle „útitársat" nem ismertek el. Jelszavuk: a proletárirodalom hegemóniája és diktatúrája a RAPP-on keresztül. Vargyin így írt erről: „Amennyiben mi itt, ezen a területen háborút folytatunk, nekünk szükségünk van egy irodalmi csekára". (Ld. 1923-ban a RAPP folyóiratát, Na posztu, Őrségen — B.M. Volin, G. Lelevics és Sz.A. Rodov szerkesztésében.) A Párt KB-nak 1925. évi határozata után az irodalomról (amelynek lényege a szabad versengés a szovjet elveken belül) Lelevics és Rodov kiváltak. 1926 áprilisától a Na posztu (Örségen) helyett megjelent az Irodalmi poszton (Nalityeraturnom posztu), amelynek szerkesztői Leopold Averbah, J.Ny. Libegyinszkij (Illés új barátja), B.M. Volin, F. Raszkolnyikov és M.Sz. Olminszkij lettek. 1928-ban Volint, Raszkolnyikovot és Olminszkijt leváltották, s az új szerkesztőbizottság tagjai L. Averbah, V.V. Jermilov, V.A. Szutyirin, V.M. Kirson, A.A. Fagyejev és J.Ny. Libegyinszkij lettek. 1930-ban kibővült F.I. Panfjorowal. — Ez volt a RAPP és folyóiratának vezetőgárdája akkor, amikor elkezdődött a ,,nagy vita" és Pereverzev „leleplezése". Averbahék szemében a Komakadémia intézete az örökké rohamozási kiváltó „ellenzék" volt, különösen a Beszpalov-Zonyin csoport. Itt nem volt kötelező az a higgadt „akadémikus" tónus, amely a RANION vitáit jellemezte. Habár voltak nem kevesen, akik az együttműködést akarták elérni. És majdnem el is érték, ha közbe nem jött volna a Párt határozata az irodalmi és művészeti csoportok feloszlatásáról. Ez egy csapásra megoldott sok mindent, amit a csoportharcokban nem lehetett elérni. Még élesebb volt a helyzet a művészetek terén, aminek az volt az oka, hogy itt nem volt olyan szervezett teoretikus és kritikus munka a művészek kis, nagy és törpe csoportjaiban, mint az irodalom terén. A főcsaták a 20-as évek ^ Utóbb Mácza közvetlen munkatársaid szovjet művészet 15 éve című impozáns méretű dokumentumkötet szerkesztésében. Ld. eló'szó 64. jegyz.
