Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)
Függelék
RANION és Komakademia 1926 szeptemberében — miután a Kommunista Akadémia munkatársa lettem - Vlagyimir Friese meghívott a RANION irodalmi-, archeológiai- és művészettörténeti osztályára is. (Ezek az osztályok rövidesen intézetekké nőtték ki magukat.) A RANION egy nagy munkaközösség volt, az összes humanitárius tudományok intézeteinek az asszociációja. (RANION: Rosszijszkaja asszociacija naucsno-isszledovatyelszkih insztyitutov obsesztvennüh nauk — akkoriban szerették a soktagú, pontos és nehezen hangzó elnevezéseket.) Irodalomtörténettel és elmélettel akkor Moszkvában (nem számítva a GAHN-ot, a Művészeti Tudományok Akadémiáját, ahol alapjában a régi és idealistáknak maradt tudósok gyűltek össze) a következő elismert tudósok foglalkoztak: A.V. Lunacsarszkij, V.M. Friese, P.I. Lebegyev-Polyanszkij (kommunisták), V.F. Pereverzev, P.N. Szakulin, I.N. Kubikov, A.Sz. Orlov (pártonkívüliek) és tanítványaik. P.M. Kerzsencev, aki a 10-es évek elején színházteoretikus volt, most ideiglenesen más területen dolgozott, csak a 30as évek elején tért vissza a tudományos munkához és művészethez, s akkor is inkább vezető-adminisztrációs szerepekben. A RANION irodalomtörténeti intézetében két „iskola" volt: Friese és tanítványai (I.I. Anyiszimov, Sz.Sz. Dinamov, J. Janely, A.J. Zaprovszkaja, Sz. Breitburg és mások) és Pereverzev és tanítványai (I.M. Beszpalov, A. Zonyin és néhány „ingadozó" követője). A két „iskola" egymás között az akadémikus hangvétel betartásával elég élesen vitázott egymással, de ugyanakkor - és ez volt a fővonal — együttesen bírálták P.N. Szakulin és I.N. Kubikov koncepcióját. (Hogy mi volt a lényege a vitáknak — arról röviden a 20-as évek esztétikájáról szóló munkámban.) 9 Ami a művészettörténeti és elméleti osztályt illeti — ott csak régi, pártonkívüli és idealista metodológiájú kutatók voltak: N.I. Romanov (az olasz reneszánsz kitűnő ismerője), A.I. Nyekraszov (a régi orosz művészet, különösen építészet specialistája), A.V. Bakusinszkij (a 19. századi orosz művészet kutatója, aki Lipps „Einfühlung" teóriája nyomán igen szellemes és okos analíziseket adott), A.A. Szidorov (Max Dvorak bécsi tanítványa, főleg grafikával, de amellett minden mással foglalkozott) és a fiatalok, akik közül most nagy tekintéllyel bíró művészettörténészek: V.Ny. Lazarev, A.A. Fjodorov-Davidov, 9 A szerző Esztétika és forradalom című kötetében jelent meg: Az esztétikai gondolat fejlődése a forradalom első évtizedében címmel. (Bp. 1970. 201-309.1.)
