Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)
Botka Ferenc: Előszó
idején íródott s egy évvel később, 1929-ben jelent meg. (Egyben párhuzamot vonva a vitaindító előadás és a monográfia koncepciója között, kimutatva azok szoros szellemi interferenciáját. Azt tudniillik, hogy a modern ipari művészet kiteljesedésének az a képe, amelyet a vitaelőadás felvázol — voltaképpen szerves folytatása annak a monográfiában megrajzolt fejlődési vonalnak, amelynek kezdetei a századvég ipari fellendülésével, majd azt követően a tőkés rend belső konfliktusaival s a művészet régi formáinak felbomlásával kapcsolatosak. 45 ) Az előszó feladatai azonban erősen célbairányzottak. A művek és események filologizáló részletezése helyett kénytelenek vagyunk megelégedni annak a megállapításával, hogy Mácza kezdeti koncepciója fokozatos változá44 HcKyccTBO anoxn apenoro xantrramiaMa Ha 3ana,ae. MocKBa 1929. 256 l.,47 tábla. A kötet a múlt század hatvanas éveitől, az impresszionizmus keletkezésétől tekinti át a nyugati művészet fejlődését - az ipari művészet, a konstruktivista építészet, a térbeli művészetek új típusának a megszületéséig. Mint monográfia, része kívánt lenni egy - a művészet egyetemes történetét egységes marxista szempont alapján összefoglaló - hatkötetes szintézisnek, amelyből azonban csak ez a zárókötetnek szánt munka készült el. Eddig magyarul: 1. A szintetikus képalkotás és 2. Az ipari művészet című fejezeteiből jelentek meg kisebb részletek. Ld. Legendák és tények Bp. 1972. 123-129.1. 45 E koncepció, nevezetesen: az ipari fejlődés által létrehozott művészeti formák szocialista szellemű átalakítása és kiteljesítése - bizonyos mértékig a kötet címében is kifejezésre jutott. Mácza érett kapitalizmusról és nem imperializmusról beszél. Elsősorban taktikai meggondolásból, nehogy az imperialista jelző (amely 19294>en a kapitalizmus felbomlását, , jothadását" asszociálta) eleve elutasító magatartást indikáljon e korszak minden szellemi terméke, így művészete ellen is (amely a fenti logika szerint egy az egyben szintén csak felbomló és ,.rothadó" lehet). Az „érett kapitalizmus" kifejezés egyébként nem Mácza trouvaille-a. Maga Lenin is használta a Kritikai megjegyzések a nemzeti kérdésre vonatkozóan című, 1913-ban írt tanulmányában, ahol e korszakot mint „a szocialista társadalommá való átalakulás" lehetőségét említi. Az ezzel kapcsolatos és munkahipotézisül szolgáló idézetet még személyesen Mácza János adta kezünkbe. (Az ő orosz kiadásában: Lenin ÖM 19. köt. 46-47.1.) „A fejlődő kapitalizmus a nemzeti kérdésben két történelmi tendenciát ismer. Az első: a nemzeti élet és a nemzeti mozgalmak ébredése, harc minden nemzeti elnyomás ellen, nemzeti államok kialakítása. A második: a nemzetek közti különféle kapcsolatok kifejlődése és élénkülése, a nemzeti válaszfalak ledöntése, a tőke, általában a gazdasági élet, a politika, a tudomány stb. nemzetközi egységének megteremtése. Mindkét tendencia a kapitalizmus egyetemes törvénye. Az előbbi a kapitalista fejlődés kezdetén dominál, az utóbbi az érett, a szocialista társadalommá való átalakulás felé haladó (kiemelés tőlünk - BJ 7 .) kapitalizmusra jellemző." (VJ. Lenin összes Művei. 24. köt. Bp. 1970.123.1.)
