Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)
Botka Ferenc: Előszó
A művészet születésének, mibelétének ez utóbbi, formai-technikai vonatkozásai (a ritmus kivételével, amelynek Mácza egy különálló fejezetet szentel), mechanizmusuk, szerepük a tükrözés végső megvalósulásában — teljesen kívülreked a tanulmányon. Szeretnénk aláhúzni: ellenvetéseinket és fenntartásainkat nem az újszerű kezdeményezés lebecsülésének vagy éppen „leértékelésének" a szándékával sorakoztatjuk itt egymás után. Csupán jelezni kívánjuk velük a határokat, amelyekig a szerző 1930-ban el tudott jutni, s ahonnan két év múlva — a továbbiakban még részletezésre kerülő okok miatt — tovább kellett lépnie. S e „kellett" indokainak a többsége — legalábbis élete külső eseménykrónikájában - már kívülesik művészetelméleti kutatásain. Többségük kritikusi, művészetpolitikai státusával, tevékenységével függ össze, amely a húszas és harmincas évek fordulóján Máczát a szovjet művészeti élet egyik sokat támadott, egy időre kulcsfontosságú alakjává tette. Viták kereszttüzében E viták röviddel azután kezdődtek, hogy 1926-ban a Kommunista Akadémia munkatársa lett. Az első, amelyet afféle „székfoglalóként" tartott a nyugati konstruktivizmusról, s amelyről csak 1963-ban írt visszaemlékezéseiből van tudomásunk, legfeljebb holmi „ujjgyakorlatnak" tekinthető. Vitaindítójában a már meglévő ismereteit foglalta össze, mintegy bemutatkozásként. A szovjet képzőművészetről, pontosabban konstruktivista ágáról csupán jelzésszerűen, a nyugati törekvések laza párhuzamaként esett benne szó. 31 Mint említettük azonban, Máczát nem - akadémiai értelemben vett — „kutatói" státusra vették fel. A Komakadémia aktív, a szovjet valósággal szoros kontaktusban álló intézmény volt, amely az ideológiai „front" egyes jelenségeinek mozgékony és friss elemzésével közvetlenül is bele kívánt szólni az élet alakulásába. Mácza azért került ide, hogy „megerősítse" a képzőművészeti területet; a különböző megbízások tucatjaival agyonterhelt V.M. Friese mellett legyen valaki, aki önálló feladatként foglalkozik a művészet elméleti és gyakorlati kérdéseivel. 1 Ld. PIM Kézirattár V 3525/19/2: „Első előadásom oroszul." Szövegét és az előadás vázlatát kötetünk függelékében közöljük.
