Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)
Botka Ferenc: Előszó
A nyolcadik tétel a művészet sajátos szervezési tevékenységének eszközéről: az eszméről és a képmásról szól. Megvilágítja mindkettő dialektikus természetét. Azt nevezetesen, hogy az eszme a lelki jelenségeknek ahhoz a komplexumához viszonyítva, amelyen keresztül kifejezi magát - a forma szerepét játssza. Ugyanakkor viszont a kész műalkotás felől szemlélve egyben annak tartalmát alkotja. Egyszerre és egyidejűleg „kifejez" és „visszatükröz" is. Tulajdonképpen az a mozgatórugó, amely az alkotás folyamatát közvetlenül irányítja, s a megfelelő művészi eszközök segítségével (ritmus, arány, kontraszt stb.), — amelyekről egyébként a továbbiakban nem esik szó - létrehozza „ellentétét", a képmást, a műalkotás konkrét megformálásának előképét. A kilencedik tétel - sajátos visszacsatolás a művészet általános funkciójához. S egyben vita is a képmás pereverzevi értelmezésével s a korábban említett Irodalomtudomány című kötet koncepciójával, amely egyértelműen a képmást tekintette a művészet specifikumának. Mácza elismeri, hogy a képmás megkülönbözteti a művészetet az ember ideológiai tevékenységének más szféráitól, ugyanakkor azonban ezt a vonatkozását mégsem tartja meghatározónak. Ismételten aláhúzza a művészetnek azt az általános szerepét, amelyet az a társadalmi lét szubjektív visszatükrözésével és befolyásolásával játszik (ld. harmadik és negyedik tétel), s ehhez képest másodlagosnak, alárendeltnek tekinti a képmást, illetve funkcióját. A művészet egyetemesnek mondott specifikumát végülis a társadalmi harc (osztályharc) áttételes és sajátos formájú befolyásolásában, támogatásában látja. E szükségszerűen vázlatos „tartalmi kivonat" után jogosan merül fel a kérdés: hogyan viszonylik annak tartalma, koncepciója a szovjet irodalmi- és művészetelméleti gondolkodás korabeli teljesítményéhez? Ha az összehasonlítást G.V. Plehanowal és a plehanovi iskolával kezdjük, a tartalmi vonatkozások előtt mindenekelőtt az írás konstruktív szándékát kell kiemelnünk. Mint ahogy erre V.M. Fricsénél és a művészetszociológiai iskolánál is rámutattunk, Mácza kerülte a frontális szembesítést. A művészet sajátosságának önelvű kifejtését G.V. Plehanov megfogalmazásának bejáratása" nélkül kívánta elvégezni. 28 Ám ugyanakkor elvj következetességgel 28 ,Azok, akik figyelmesen olvasták könyveim - vallott egy 1931-ben tartott vitaindító előadáson, amelyről a továbbiakban még szó esik - , valószínűen észrevették, hogy azokban egy egész sor olyan állítás van, amelyekben eltérek Plehanovtól; erre azonban sohasem utaltam. . . Plehanov néhány tételével való egyetnemértésem ellenére úgy tartottam, hogy nincs itt az ideje nézeteltéréseink kifejtésének, nem akartam tekintélyét aláásni." Ld. Mácza János: A mai Európa művészete. Bp. 1978. 11-12.1.
