Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)

Botka Ferenc: Előszó

réből címmel közzétett könyve igazolja; amely — tegyük hozzá - egyben jelenlegi fordításkötetünknek is egyik fontos elméleti előzménye. „Vita" Plehanowal és követőivel a művészet sajátosságáról A szociológiai iskola meghaladása során Máczának előbb vagy utóbb szembesítenie kellett nézeteit az iskola elméleti alapvetésébe ágyazott plehanovi tanokkal, illetve az azokra épülő - főleg irodalomelméleti — koncepciókkal. G.V. Plehanov művészetelméleti munkahipotézise, kissé leegyszerűsítve, a következő idézettel jellemezhető: „Ha azt mondjuk, hogy a művészet - éppúgy, mint az irodalom - az életet tükrözi, ezzel egy helyes, de még igen határozatlan gondolatot fejezünk ki. Ahhoz, hogy megérthessük, milyen módon tükrözi a művészet az életet, meg kell értenünk az élet mechanizmusát. A civilizált népeknél pedig ennek a mechanizmusnak egyik legfontosabb rugója az osztályharc."

21 Alapvető kérdésfeltevés, amelytől azonban a kutatás többfelé ágaztatható. A szociológiai iskola művelőinek többsége a művészet mechanizmusának megértéséhez a kulcsot szinte kizárólag az élet, az osztályharc mechanizmusának, pontosabban a két szféra: a művészet és az osztályharc közvetlen összefüggéseinek a tanulmányozásában látta. Egy kisebb csoport azonban más utat választott. Néhányan — főleg irodalomtörténészek — a művészet mechanizmusának szubjektív, ismeretelméleti oldalától sem idegenkedtek, felvetve a tükrözés mikéntjének ezeket a kérdéseit is. A plehanovi örökség e tekintetben meglehetősen szegényes eligazítást adott számukra. G.V. Plehanov ugyanis irányadó tanulmányaiban legfeljebb csak azt mondta ki, hogy az író „ne a logika nyelvén", hanem a „képek nyelvén" fejezze ki mondanivalóját.

22 A művészi tükrözés szubjektív oldalának a kutatói e plehanovi meghatározásból kiindulva jutottak el a „képmás" kategóriájának vizsgálatához, amely21 G.V. Plehanov: Irodalom és esztétika. Bp. 1962. 110-111.1. 22

Ld. uo. 15. 1. - Nem e tanulmány feladata, hogy teljes és történeti értékelését adja G.V. Plehanov életművének, hiszen ezúttal csupán utóéletéről s annak is csak egyetlen mozzanatáról esik szó. Mégis röviden jelezzük, hogy különbséget kell tennünk közte és interpretátorai között. Továbbá, hogy általános érdekű fejtegetései jelentősebb mértékben járultak hozzá a vulgarizáláshoz, mint konkrét és értő művészettörténeti elemzései. Az úgynevezett Plehanov-kérdésről részletesebben ld. Sziklai László: Történelmi lecke haladóknak. Bp. 1977. 119-196.1.