Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)

3. A műalkotás eszméje és a képmás

nyeges, hogy Dávid valaha királyként uralkodott. A dávidi hőseszmény ifjú katona képében jelenik meg (Verrocchiónál), vagy a társadalom felső köreiből való kecses tartású ifjúként (Donatellónál), vagy pedig az egészséges és szép fiatal ember idealizált típusának képében (Michelangelónál). De nemcsak ebben van a különbség. Nemcsak abban, hogy Verrocchio felöltözteti Dávidját, igaz, egy római harcos igen egyszerű öltözékébe (tunika és az alakot védő könnyű páncél s rövid kard az alak kezében), Donatello pedig mezítelenül állítja elénk. A különbség elsősorban az eszme kifejtésében rejlik. Verrocchio lemondott ugyan a Dávid-alak történelmi ábrázolásáról, de nem mondott le az elbeszélés mozzanatairól. Erről tanúskodik az is, hogy a háborúban győztes Dávidot éppen harcosként ábrázolja. Az elbeszélő mozzanatok azonban leginkább Góliát fejében összpontosulnak, amely Dávid lábánál hever. Először is: Góliát fejének és az ifjúnak az aránya azt a gondolatot hivatott sugallni, hogy a legyőzött sokkal hatalmasabb, sokkal nagyobb termetű volt a győzőnél. Góliát erejéről tanúskodnak fejének, arcának gondosan kidolgozott izmai. Ha ezt a fejet összehasonlítjuk Dávid szinte nőies alakjával, vézna lábával és kezével, és hozzávesszük alakjának könnyed, nyugodt tartását, önhitten mosolygó arcát, — részletesen érzékelhető elbeszélés kerekedik arról, hogyan folyt le a nevezetes párviadal Góliáttal. Az elbeszélés törekvéséről tanúskodik még az általános kompozíció is, és mindenekelőtt az a tény, hogy Góliát feje valósággal ki van állítva Dávid lábánál, — teljes nagyságában és közvetlenül a néző elé helyezve. Etekintetben azonban az a legjellemzőbb, hogy Góliát fején mély seb is tátong — itt találta el őt Dávid gyilkos köve. Más a megoldás Donatellónál. Ó már nem beszél el semmit. Számára nem fontos, hogyan történt, hogy Dávid hős lett. Elbeszélés helyett az eszme intim-pszichológiai értelmezését adja. Dávid testalkatában is, tartásában is — kecses meztelen figura, amelynek általános arányai, különösen a has megformálása és a csípő ritmusa, közelebb állnak a női test, mint a férfi test klasszikus ideáljához. Ez egy keresetten kecses tartású arisztokrata ifjú; s típusát tekintve is olasz. Ami Verrocchiónál a győztes könnyed tartása volt, az Donatellónál kihívó tartásba megy át. Az enyhén lehajtott fej és a halvány mosoly a hős egyéni-pszichológiai jellemzését adja. Az alak kecsességét, a reprezentatív jelleget Dávid hajfonatainak bámulatosan finom kidolgozása tetőzi be: kecses, csaknem kacér ,koszorús fejdísze s egy másik talpazatként kiképzett koszorú, amelyen a figura áll. Góliát fejét Donatello is megmintázta. De ez a fej itt nem elbeszél, hanem a zsákmány szerepét tölti be. Kidolgozásával a művész az általános kompozíció esztétikai kifejező erejét kívánta fokozni. Az arc megmintázása nyugodt, sima. Maga a fej sem tolakszik előtérbe, nem tűnik szembe;