Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 1. Irodalom és munkásosztály Nyugaton (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

III. A költészet problémái

vül lényeges kérdést rejt magában, kezdve azon, hogy miben különbözik a költészet a szépprózától, és végezve azzal, hogy hol a helye a „szabad versnek" a forradalmi költészetben. S valóban: miben különbözik a költészet a prózától? Az irodalmi mű, akárcsak általában az emberi beszéd, tudati és érzelmi elemekből tevődik össze; kifejezi az ember ideológiai és pszichológiai viszonyainak sorát, amely a szavak logikai kapcsolata és a szavak tudatos és nem tudatos asszociációi révén nyer megfogalmazást. A mindennapi beszédben, amikor egyszerűen csak közlünk, kijelentünk valamit, elegendő a szavak logikai kapcsolata, például: Péter kiment az utcára. Ismerem Pétert, tudom, mi az utca, és saját tapasztalatomból tudom, mit jelent menni. Itt minden szó jelentése konkrét. E szavak logikus összekapcsolása esetén pontosan azt értem rajtuk, amit közöltek. Más a helyzet, ha már nem közlik, hanem elmondják, hogy Péter fütyörészve ment ki a napfényes utcára. Ebben a mondatban már nem csupán a logikailag összefüggő konkrét tényeket fogom fel, hanem olyan gondolatok és érzelmek egész sorát is, amelyekről konkrétan egyáltalán nem esett szó. Nemcsak Péter és az utca vidám hangulatát érzékelem, hanem tudatosan és nem tudatosan asszociálódnak bennem az ilyen hangulatok emlékei is. Itt elsősorban az a jellemző, hogy a közlés befogadójának az érzelmei és gondolatai közösek vagy legalábbis valamiben hasonlók az elbeszélőéhez; másodszor pedig, hogy ezek az érzelmek és gondolatok a közlés befogadójában nem közvetlenül, hanem közvetve, asszociáció révén születnek. S ezen a ponton — a mindennapi beszéd már művészivé alakul. Művészinek tehát az olyan irodalmi alkotást nevezzük, amelyben a belső szerkezet ideológiai és pszichológiai elemei tudatosan úgy kombinálódnak, hogy közös érzelmek és gondolatok asszociációi révén a befogadónak elsősorban az érzelmi állapotára, lelkületére hassanak. Mindez a szépprózára és a költészetre egyaránt érvényes. A különbség köztük nem minőségi, hanem mennyiségi. E különbség mindenekelőtt az, hogy a költészetben az érzelmi elemek nagyobb mértékben dominálnak a tudati elemekkel szemben, mint a szépprózában, másodszor, hogy a költészetet elsősorban a nem tudatos asszociációk révén appercipiáljuk, és, harmadszor, hogy az érzelmek összessége tömör formában jelenik meg és hat. A költői kifejezés tömörsége nem a költészet elve, hanem az érzelmi elemek dominanciájának és az asszociatív befogadás követelményének következménye. így például a didaktikus költészet, ha nem dominálnak benne az érzelmi elemek, s ha logika útján appercipiáljuk, külső formája ellenére sem költészet. Csupán versben elbeszélt publicisztika vagy tudománynépszerűsítés. Már érintettük a szabad vers és a rímes vers problémáját. Mielőtt azonban még áttérnénk rá, vizsgáljuk meg elméleti tételünket történelmi szemszögből.