Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 1. Irodalom és munkásosztály Nyugaton (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Függelék

nál a publicisztika is), nem közvetítik az ideológia mondanivalóját, hanem csak aláhúzzák, színezik, esetleg könyebben érthetővé teszik azt. Szerepük teljesen másodlagos. A különbség a publicisztika és irodalom között itt csak az, hogy ez az irodalom olyan rétegek számára is közvetíti (felhígítva) a propagandát, amely rétegekhez a publicisztika - különböző, de mindig konkrét okokból kifolyóan — nem ér el. Ez a fontos különbség igazolja a tisztán agitációs irodalom jogosultságát, igazolja ennek az irodalmi fajtának kihangsúlyozását a forradalom bizonyos periódusaiban. Mégpedig: 1. a forradalmat előkészítő szakasz első, kezdeti periódusában és 2. a forradalom fegyveres harcainak szakaszában. Természetes, hogy ezt a megállapítást sem mint merev kánont, hanem mint történelmi igazságot állítjuk fel. Kétségtelen ugyanis, hogy ezeken a szakaszokon túl is megvan a tiszta agitációs irodalom jogosultsága, azonban nem általában, hanem egyes, az általánostól elütő igényű társadalmi rétegek számára. Ilyenek például a parasztság és a munkásságnak a forradalommal szemben neutrálisán maradt rétege. Ezen rétegek öntudata emelkedésének arányában szűnik meg a tiszta agitációs irodalom szükségszerűsége, hogy aztán ez az irodalmi fajta is beleolvadjon a már kifejlődésben levő kevésbé ' publicisztikus, mélyebben irodalmi, de szintén propagandisztikus irodalomba. (Az irodalommeghatározásunkból világos, hogy mindenfajta irodalom minden korszakban, mindig tendenciózus, mindig propagál valamint. így, reméljük, az olvasó nem magyarázza félre az „agitációs irodalom" formula használatát, amely természetesen nem elválasztást, hanem csak fokozatbeli különbséget jelent.) A forradalom előkészítésének szakaszában, az említett első periódusban arra van szükség, hogy a forradalmat vezető párt (Kommunista Párt) a proletariátus széles tömegeit meggyőzze a forradalom s annak harci módszereinek szükségszerűségéről. Az irodalom, illetve az egyetlen cél szolgálatába szegődött írók az irodalom formanyelvének segítségével ugyanezt a feladatot végzik. Ez az első, primitíven egyszerű eszközökkel dolgozó periódus többé-kevésbé rövid ideig tart. Gyorsan bekövetkezik a forradalom előkészítő szakaszának második periódusa, amely a forradalom szükségességének általános bizonyítása mellett áttér a konkrét agitációra: apró, konkrét esetekkel igazolja az általános igazságot, apró, konkrét feladatokkal végzi az előkészítés aprólékos munkáját. Most már nem kell minden cikk végére odaírni, hogy közel a világforradalom, hogy „majd nem így lesz éz", ha a proletariátus átveszi a hatalrgat - az olvasó ezt már tudja, már megtanulta, s az apró eseményeket bele tudja építeni a forradalom egész koncepciójába. Ugyanígy ki kell szélesülnie és konkretizálódnia az irodalomnak is ebben a második periódusában. Az általános politikai jelszavak rímbe szedését, a forradalom romantikáját, a patetikus gesztusokat felváltják a forradalom egész kon-