Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 1. Irodalom és munkásosztály Nyugaton (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

III. A költészet problémái

A tartalom formai szerkezete: logikailag össze nem függő szavak tolulása - többségükben határozatlan ragozású igék - és absztrakt képek, amelyeknek egyetlen kompozíciós elve a gyorsan fokozódó feszültség, amely — feloldódás helyett — a mű végén — robban. A szavak vibrálnak; afféle jelzőlámpák, amelyeknek meghatározott helyük van. Nem ábrázolnak, nem értelmeznek, hanem érzelmi asszociációk révén csak körvonalazzák az érzelmi és a gondolati képek bizonyos csoportját. Szerkezetük teljesen centralizmusellenes jellegű; nyoma sincs benne például a klasszikus kompozíció zártságának, sem a realista vagy akár impresszionista formák kiegyensúlyozottságának. Ellenkezőleg, az expresszionista vers kompozíciója merőben emocionális jellegű, szabadon lineáris, amelyet körülbelül így ábrázolhatunk: (Amint később látni fogjuk, van szigorúan lineáris jellegű kompozíció is.) Mindez - a pattanásig fokozott feszültség, a szavak ideges vibrálása, tisztán érzelmi jelentésük, a kompozíció centralizmusellenes szabadsága: mint az expresszionista forma fő vonásai — teljesen megfelel annak az idegességnek, elszántságnak és határozottságnak, amely a háború alatt a kispolgárság lelkületét jellemezte. Csaknem ugyanezt mondhatjuk az expresszionisták második csoportjába tartozó „forradalmár" és „politikus költők" műveiről. Végső soron itt is ugyanazt a kispolgárt látjuk, aki elveszítette önmagát, de aki egy kissé már más aspektusból nézi az „élet problémáit". Elmélyítette az expresszionizmus addigi etikai indítékait és mdividuahsta-anarchikus tendenciáit. Nem elégíti ki a háború borzalmainak vagy általában az emberi élet borzalmainak passzív konstatálása, de még az érzelmek lázadó kitörése sem. Tovább kívánt lépni, s ezért megkísérelte a lázadás valamiféle rendszerét létrehozni, kivezető utat keresve a borzalmakkal teli helyzetből. E lázadás rend-