Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Babits Mihály és felesége és Szilasi Vilmos és felesége levelezése

Verseid a legutóbbi Nyugatban nagyon megindítottak, rendkívüli verseknek tartom. - Remélem, mindhárman igen jól vagytok, s kívánok Lilivel együtt tiszta szívből minden legjobbakat. Ilonkát sokszor csókolom, téged nagy szeretettel ölel Vilid 106. Freiburg, 1930. február 18. Drága Mihályom! Rendkívül röstellem, hogy gyönyörű karácsonyi ajándékodat csak ily elkésve köszönöm meg. Nem hálátlanságból, hanem akármily paradoxul hangzik is, a nagy örömből, amit szereztél nekem. Mert nem akartam addig írni, míg az egész könyvet föl nem szívtam magamba. S noha ez nagyon hamar megtörtént, - de közbejött utazások és rendkívül sok elfoglaltság meggátolták a nyugodt elmélyülés és reflexió eljövetelét, melyre szükségem lett volna, hogy előtted köszönő szavaimmal megjelenjek. Minden, ami tőled megjelenik, eseménye a világirodalomnak, nagy ünnepe az egész magyar szellemi életnek. De nekem személyesen, egyszerű életemben mindig egy fordulópont. Mindig új alkalom hosszú estéken együtt ülni veled, és hallani bölcs hangodat, megrázatva eszmélni a rendkívül gazdag perspektívához, a kilátásokra, melyeket szavaid föltárnak. Ez a mágikus erő, minden szóval mélységeket fölszakítani, melyeket talán még te magad se tudnál intellektuális eszközökkel kimérni, e könyvedben éri el tetőfokát. Szellemed és viziód az egész világ. Minden szavad teleszívja magát avval a gazdag ditirambikus erővel, mely szétfeszíti az érzelmek szavakba fogható korrekt tartalmát, azt az ős erőt érzékelteti, melyből a szellemi élet nő, erejét veszi, s melyből mindig újra születik. A sokratesi előtti bölcsek szenvedéllyel, vággyal, vízióval, intellektuális megrázkódtatásokkal teli elragadtatása hasonlítható csak össze gondolataid természetes és őserejü dimenzióival Semmi sem oly idegen tőlük, mint a formális racionalizmus. Az emberi élet ősanyagából táplálkozunk, s mintáz első fiziológusoknál - az emberi physis önmagában értődő világosságra törekvése, lógóshoz juttatása rendkívüli teljesítményük. Kritikusaid vakságát bizonyítja, hogy ezen világirodalmi rendkívüli jelentőségedet és rendkívüli gazdagságodat még nem fedezték föl Én köszönöm neked mindazt az örömet, amit szereztél nekem Köszönöm, hogy ily ősi alakodban találkozhattam veled, e találkozás meghatottsá-