Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Babits Mihály és felesége és Szilasi Vilmos és felesége levelezése

gyon boldogan, hogy kezdődik a nyugalmas időnk. Egy napja voltunk itthon, jött egy levél Heideggeréktől, az asszony súlyos beteg, nincs cselédjük, nincs aki a gyerekeket ellássa, nagyon kérnek, jöjjek és segítsek nekik. Azt hiszem, ez mindig így van, ha az ember nagyon örül valaminek. Nagy düemmában voltam, menjek-e nem-e, a végén aztán elmentem, és most örülök is, hogy ott voltam. Olyan jó érzés az, ha igazán segíthetek valahol, és látom, hogy szükség van rám. A fiúk nagyot nőttek egy év alatt, olyan drágák mind a ketten. Majdnem úgy szeretem őket, mintha az én gyerekeim volnának. Visszafele meglátogattam Asjenkát, aki rémesen boldog új férjével. Nagyon jó volt náluk. Két hét múlva itthon voltam, és most már nemsokára két hete lesz, hogy haza jöttem. Szörnyű hogyan múlik az idő. Schönlebenék tényleg kiköltöztek, itt laknak előttünk, nagyon jó, hogy itt vannak, ha nem akarok egyedül lenni, átmegyek Trudihoz. Most már a kisleánya is megbarátkozott velem, és örül, ha jövök. Sajnos úgy van, hogy mindig másnak a gyerekéhez kell mennem, ha gyerek után vágyódom. Itthon nagyon jó. Vili dolgozik, minden nap most 1-2 órára elmegyünk skielni itt a dombokra, és nagyon jól élünk egyáltalán. Tegnap hozzánk jött a Mikulás, kaptunk sok csokoládét, remélem, te is kaptál, ismerte gyöngédet. Ma délután megyünk Schönlebenné mamájához; akinek Peckingben van gyönyörű háza. Meghívott egy csomó gyereket, és Vili lesz a Mikulás gyönyörű püspöki ornátusban, Trudi azt mesélte, hogy olyan szentnek néz ki Vili benne, hogy még a felnőttek is félni fognak. Karácsonyt az idén itthon fogjuk ünnepelni, aztán elmegyünk valahová pár napra a hegyekbe skielni. Nagyon jó lesz egyszer komoly hegyek közé menni télen. Hát most mindent megírtam drága kis jószágom, ami történt, és ami a közel jövőben történni fog. Rajtad a sor. Talán kapunk egy kedves kis levelet tőled karácsonyi ajándékul, az nagyon jó volna. Addig úgy sem fogok mindent tudni rólatok, amíg Pesten nem voltunk. Talán tavasszal. Isten veled drága Ilonkám, sokszor ölellek, és csókolom édes kis pofádat. Mihályt szívből üdvözlöm. Szeretettel Lilid 82. Feldafing, 1925. december 11. Drága Mihályom! Idestova 4 hónapja, hogy itt hagytatok minket, s a hosszú idő óta minden hír nélkül vagyunk egymásról. Adja Isten, hogy e hirtelenség ne rosszat je-