Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Babits Mihály és felesége és Szilasi Vilmos és felesége levelezése

sehová sem tartozik szervesen. Ez az emigráció átka. De azt hiszem, hogy már otthon sem tudna megszokni. Az én foglalkozásom a zongora, sokat játszom, általában azt mondják, hogy egész jól. Én csak azt tudom, hogy sokat haladtam ebben az évben, de persze nem elég semmi, mindennek még egész másképpen kell kinézni. A követelmények mindig nőnek a tudás fokával. Nagyon boldog és megelégedett vagyok, ha van zongorám, így még a gyerek sem hiányzik nagyon, és főleg sohasem érzem magam egyedül. Mindig mondom Vilinek, hogy milyen isten áldás számomra a zene, az egész élet kap általa értelmet, és nincs az az érzésem, hogy csak úgy élek és lógok a világban minden belső miheztartozás nélkül. Hát drága Ilonkám, nagyon köszönöm kedves leveledet, nagyon boldog voltam vele, és nagyon jól esett, hogy szerettek és gondoltok ránk. Sokszor ölellek és csókollak, Mihályt szívből üdvözlöm Lilid 70. Feldafing, 1924. október 30. Kedves Ilonkám! Anyámtól hallom nagy megdöbbenésemre, hogy Miska beteg. Oly kevés hírt kapunk felőletek, hogy reméljük mindig a hirtelenség jó jel, s minden megy a maga rendjén. Most nagyon meg vagyok ijedve, s kérem, kis húgom, írjon azonnal részletesen, hogy van Mihály, s mint megy életük. Isten segítségével talán karácsonyra hazamegyünk, aminek azért örülök legjobban, hogy Miskát és b. nejét viszontlátjuk, de micsoda viszontlátás lesz az, amit betegség csúfít el. — Azt már most ki kell jelentenem, hogy az idén tavasszal, ha kell erőszakkal is kivisszük, hogy Babitsék ide jöjjenek. Feldafing azóta oly szép lett, mióta itt jártatok, hogy rá sem ismertek a házra, s minden oly kedvező, hogy biztosan sokkal kellemesebb lesz az itt tartózkodás, mint volt két évvel ezelőtt. Van egy gyönyörű csónak és fürdőházunk a tavon, csónak és egy nagy vitorlás, - ki lehet itt tartani egy pár hétig; csokoládét is kap mindennap a kis komámasszony (bár már az volna). - Dienes Paliék itt voltak ősszel néhány napig, s nagyon élveztek mindent. Ennyi, amit meg akarok írni. Nagyon jól vagyunk mindketten, sokat dolgoztam az utóbbi évben, s most már nemsokára kezdek kiadogatni. Csakhogy már itt tartunk. - írjon Ilonkám, részletesen mindkettőjükről, türelmetlenül