Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Babits Mihály és felesége és Szilasi Vilmos és felesége levelezése

dal elégedve most, mikor a Paradicsom fordításával is elkészültél. - Nekem nagyon jó dolgom van, s a munka, bár lassan, halad előre. Nagyon szeretnélek látni, a nyári találkozás sok buta izgalmával nem volt igazi. Házunk gyönyörű, s köröskörül minden. Ma este üzletileg néhány napra Berlinbe utazom, s viszem Lilit is. Ilonka kis barátném szeretettel üdvözlöm, téged ölellek igaz barátod Vili 62. Feldafing, [19231 március 6. Drága Ilonkám! Te egy aranyos kis jószág vagy. Levelednek nagyon örültünk, olyan friss és kedves volt, amilyet nemigen kap az ember. Nem is tudom már mikor kaptam, olyan sok minden volt az utolsó időben, hogy a hetek csak úgy röpültek. Most kaptam kölcsönbe egy kis fiút, Heideggerék Jörgét. Az anyja hozta ide, és az apja viszi vissza, ha visszaadom, de nem akarom visszaadni Azonkívül itt van Márta húgom férjével, utóbbi ugyan már holnap megint elutazik. Amint látod nálunk megint elmúlt a magány, kezdődik a vendégjárás, és ez azt jelenti, hogy a tavasz sem lehet már messze. Ránk is fér már egy kis meleg és jó idő. Az idén borzasztóan vágyódom már a tavasz után, először izgat már a gondolat, hogy fog menni a kerti munka, tudom-e majd csinálni, hogy fog majd sikerülni, azonkívül nem sok hasznunk volt a télből, mert dacára annak, hogy az Alpokhoz ilyen közel vagyunk, alig voltunk skielni Valahogyan éppen nem lehetett menni, ha jó volt a hó. Viliben még úgy benne van a tanári és kispolgári szokás, hogy csak a vasárnap való mulatságra, pedig szabadfoglalkozású embernél bizony mindegy lehetne, hogy melyik napját a hétnek nevezi ki pihenő napnak. Talán most megyünk majd, ha Heidegger jön, mert ő nem igen kérdezi vasárnap van-e vagy sem, ha skielésről van szó. Különben Ilonkám, nagyon csendes életet élünk, már azt sem tudjuk, idegen emberrel hogyan kell beszélni. Koncertre sem megyek mostanában, mert bent kell aludni, és az nagyon drága mulatság lett. Semmi dolgom nincs, miután van egy rendes cselédem, és mégis úgy elúszik az idő, nem is tudom, hogyan. A képeket a múltkor elfelejtettem, miután Vili tette borítékba a levelet, de most küldöm és ráadásul még egyet. Az idegen nő rajta egy újszülött unokanővérem. Vili ma utazott el kisebb üzleti útra, szombaton jön vissza, azért nem ír ő is. Sokat dolgozik, de egészsége nincs egészen rendben, anélkül, hogy valami lokális baja volna. Hogy van Mihály, és hogy vagy te, kis jószág. És sajnos na-