Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

DEBRECENI DIÁKÉVEK

görög esszéit? Érdemes elolvasni őket. Ilyenfajta dolgozatot szívesen írnék, vagyis, hogy ilyet a legszívesebben. Nagyon köszönöm a felajánlott segítségedet, Lőrinc, ha nem tudnék semmire se menni anélkül, majd igénybe is veszem, de nem igen fogok én ebben az évben ráérni a dolgozatra, csak azért kérek mégis témákat, hogy gondolkozhassam rajtuk. Kedves Lőrinc, minden barátságodnak és minden segítségednek dacára is jobb szeretném, ha nem leveleznénk. Nagyon jól írod, hogy én már csak emlék vagyok neked, ha kedves emlék is, de egy emlékkel levelezni! Minek bolygatni a régi dolgokat! Úgyse leszünk már többet jóbarátok, Lőrinc, mert nekem van valakim, aki a legjobb barátom, aki mellett egyszerűen nincs szükségem más barátokra, majd neked is lesz egyszer, akkor meglátod, hogy igazam volt, és ha ez csúnya önzés is, tehetek róla? Beszélgetni szívesen elbeszélgetek mással, hogyne, hisz azért nem lettem medve, de írni nem esik jól. Ágnesnek és Lucynek (talán még emlékszel rá) is kellett írnom, de olyan kínnal ment, hogy ki se mondhatom. Persze ezt te nem értheted, Lőrinc, amíg az embernek csak barátai és kis szerelmei vannak, addig könnyen lehet több egyszerre, egyikkel erről, másikkal arról beszél, én legalább mindig úgy voltam, hogy kettőnek egyről sohasem beszéltem, ha már egyszer valakinek elmondtam valamit, az le volt téve, el volt intézve. Te nem így vagy? Ezért ne haragudj meg, Lőrinc, ha ritkán fogok írni, majd ha hazajössz, inkább beszélgethetünk. Szeretettel üdvözöl Kató Ágneske köszöni a csókot és ígéri, hogy amint fog tudni, ő is visszaküldi neked.