Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

Kabdebó Lóránt: Érlelő diákévek

jött Gólyakalifájától az Orchideengarten-íüzeték kísértetnovelláiig a személyiség válságba kerülésének történeteit követhette. A teljességigény fonákja ez: az álarc-öltés, a részletté válás, a tudathasadás, a kiszolgáltatottság helyzeteinek, szerepeinek átgondolása. És mindez kapcsolódik az erőteljes erotikus túlfűtöttséggel, amely nemcsak az első szerelmi gyakorlatait végző kamasz képzeletét tölti be, de a társadalmi tehetetlenségre kényszerített, minden oldalról megfélemlített mester egész környezetét is jellemzi. A kiadók is érzékelik, hogy ez a tematika nemcsak az írói paszszív reagálást fejezi ki, hanem a csalódott és megfélemlítetten várakozó értelmiség érdeklődésének is megfelel. Egy rövid periódusra sajátos circulus vitiosus alakul: az írói visszavonulás olyan témákat tüntet ki figyelmével, amelyeket az olvasók bizonytalanságukban magukévá fogadnak. A kiadók pedig — főleg az évente néhány kötettel jelentkező kiskiadók, egyéni vállalkozók — fordítást várnak, főleg kísértethistóriákat és erotikus alkotásokat. így születik meg a Bécsben megjelentetett Erato, és a fordító nevének feltüntetése nélkül publikált Verlaine-kötet, a Nők. De ennek a korszaknak a terméke Szabó Lőrinc KtsnapZója: ennek a circulus vitiosusnak a lejegyzése, amely épp ezáltal válik a pályakezdő első önértékű alkotásává, benne először találkozik a költő alaphelyzete és a használt kifejezési forma úgy, hogy az már sajátos, egyéni műalkotássá lényegül. Ahhoz pedig, hogy ez az összhang végre költői alkotásban is megvalósulhasson. Szabó Lőrincnek szüksége volt az általános érvényűségét biztosító módszer kiérlelésére. A kert-poézis affektált korszakában ezt modorként megvalósíthatta, de a túl közeli példák akkor csak epigonságra ihlethették. Az aktuálistól ekkor fordul a klaszszikus felé: vállalja a Shakespeare-szonettek fordítását, és próbálkozik Pindarosz hangnemének eltalálásával. Igaz. hogy utóbb a Pindarosz-verseket nem tartja kielégítőnek, és a Shakespeare-szonetteket is egy életen keresztül csiszolja tovább, sőt egyszer még teljesen át is dolgozza, mégis a költő első önálló lépései ezek : a közvetlenül nem aktualizálható klasszikusok fordításával modor helyett módszert tanul. Ekkor írja az eddigi történelmi és poétikai tapasztalatait összegező első jellegzetesen saját versét, az Áradás, áradás! címűt, majd szabad verseit, amelyekből fokozatosan tisztul ki az első, kötetnyi ciklust meghatározó saját versszerkezet, a Föld. Erdő, Isten költői világa. Kötetünkben a költőnek ezeket az állomásait kiadatlan zsengéi és első valódi versei publikálásával követjük, és ezek köré csoportosítjuk az életrajzát és környezeteit bemutató, nemcsak a születő költőt, de egy gyorsan változó korszakot is jellemző dokumentumokat. Kabdebó Lóránt