Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

DEBRECENI DIÁKÉVEK

1. ŐpvojjLL = keletkezik. 2.7tot7tvóa> = szuszog, fáradozik. 3. aaßscroc = olthatatlan. (Ezt előbb nem akartam lefordítani, de gondoltam, aztán, hátha nem jut eszedbe.) Lehet, hogy te nem találsz benne semmit, nem is tudom, miért tetszett úgy nekem. Majd fogok keresni azért neked könyveket. Meg akartam neked venni a Tagore verseit, de nem lehet kapni egyáltalán. Én, újra imádom, vagyis, hogy mindig is imádtam, csak most újra elővettem. Tudod, hogy egy betűt se vagyok képes írni, mióta Pesten vagyok? Még naplót sem, és levelet is rettenetesen, amint látod. T. i. nincsenek hangulatok s ha vannak is, rövidek, és legtöbbször fájók, de nyomnélküliek. Már azt látom, hogy hangulat csak a szabad természetben van a számomra. Tegnap délután jöttem lefele a Gellérthegyről, Marcsáéktól. Egész délelőtt zuhogott az eső, de délutánra kiderült és az eső utáni napsugár vakító fénnyel özönlött a hegyekre és a városra. És akkor olyan hangulat fogott el, mint egy kora tavaszi, első meleg napon, mikor először süt melegen és vakítóan a nap, és mikor az ember ujjong a tavasz közeledtére. A zöld hegyek közt csillogtak a fehér falú házak, a Duna partján pedig már sárga és barnapiros lombú fák nyújtóztak és fürödtek a napsütésben. A város köd- és füstfelhőkbe burkolva terpeszkedett a másik oldalon. Igen, ez jó volt, ez a hangulat. Szerétem aztán még az esteli utcákat, de csak ahol sok ember jár, pl. az Andrássy út este nagyon szép. De nem ad hangulatot, hiába. Határozottan falu-barát lettem, de persze csak a szép vidéken levő faluk barátja. De míg tanulok, kell nekem Pest, kellenek főleg az itteni emberek, a diákélet, a könyvtárak, az opera, kell a szabadság, és kellene a szerelem, de nem baj, ha nincs. Nagyon szép könyveket választottam ki, egy néninél, remélem, nem fogja drágán számítani. Euripidész összes drámái, Pindarosz ódái, Vergilii Opera, Catullus, Tibullus, Propertius stb., persze mind eredetiben és sok van jegyzettel is. Különben jól élek. Tegnap megismerkedtem a hindu herceggel, azt hiszem, hallottál már róla. Roppant érdekes ember, kár, hogy csak angolul tud ; keveset tudok vele beszélni. Ma meg Wildnernek mutattak be Paliék, annak a Wildnernek, akit Laciék úgy nem szeretnek, emlékszel? Hát ha a külseje megfelel a belsejének, akkor nem csodálom. — Kardossal még nem találkoztam, csak az apjával egyszer véletlenül. Az egyetemen rettenetes alakok vannak mindkét nemből. Örülök, hogy nem lettem orvos, annyi van, mint a szemét. A bölcsészeién alig van valaki, a klasszika-filológián pedig éppen senki. Már előre jósolják, hogy senior leszek. Nekem olyan mindegy. Szanszkritot is tanulok nagyban, már a declinátiót nemsokára kivégzem, nagyon nehéz. A menzán már megismerkedtem az egész társasággal, t. i. akikkel Czellár is volt tavaly, van köztük egy nagyon szép ro-