Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)
JEGYZETEK
dokumentumokat, melyek a csatlakozást előkészítették és a világnézeti változás megértetésével természetesnek és indokoltnak mutathatták volna. Mindaddig, míg ily dokumentumok a 'közönség előtt nincsenek, a csatlakozás tisztán politikai jellegű, konjunkturális cselekedetnek látszanék . . . Szabó Dezső a levélre, alulírott Szabó Lőrinc útján hozzájuttatott többszörös szóbeli üzenettel felelt, melyekben a csatlakozást rövid határidőkre követelte, s annak be nem következése esetén különböző fenyegetéseket helyezett kilátásba — oly rágalmak kíséretében, melyek Babits Mihály magánéletére vonatkozván a nyilvánosság elé nem tartoznak. A fenyegetések egyike az volt, hogy Babits Mihály régi, állítólag „nemzetellenes" magatartását leleplezi: a másik hogy az ismertetett levelet nyilvánosságra hozza. Babits Mihálynak nincs oka titkolni vagy szégyellni állítólagos „nemzetellenes" nyilatkozatait, melyeket különben is a nyilvánosság előtt tett. Ezek nem a „nemzet" ellen, hanem csupán a militárisztikus jelszavak és fogalmazások ellen irányultak, a legtisztább emberszeretet sugallta őket, és egy sincs közöttük, amihez hasonlót az emberiség legnagyobb szellemei is ne mondtak volna. Babits Mihálynak nincs oka félni levelének közzétételétől sem, melyet úgyis az írók nyilvánossága számára fogalmazott, s melynek elvi része mai hitvallását teljesen fedi. Minthogy azonban az előzmények után nem volt kedve oly szövetséghez csatlakozni, melyet Szabó Dezső vezet — annál kevésbé, mert meggyőződése szerint azt Szabó Dezső az első programban körvonalazott helyes elvektől eltérőleg, helytelen irányban vezette — megírta Szabó Dezső címére a következő levelet: „Kedves Barátom! Üzenetedet megkaptam. Minthogy előző levelemben magam kértelek, hogy annak tartalmát a Szövetség tudomására hozd, semmi kifogásom sem lehet az ellen, hogy ezt meg is teszed. De közöld egyúttal azt is, hogy ebben az előbbi levelemben tett feltételes ígéretemet ma már nem tartom magamra nézve kötelezőnek. Mikor azt a levelet megírtam, Szövetségiek célját csak a te szavaidból és a kinyomtatott program alapján ismertem; s mindebben akkor semmi olyan sem volt, amit kész szívvel ne vállalhattam volna. Azóta azonban működésedben oly tendenciákat látok, hogy addig, amíg ezek a tendenciáid érvényesülnek az általad vezetett Szövetségben, én ahhoz nem csatlakozhatom. Ismétlem előbbi levelemből: az én világnézetem a proletárdiktatúra alatt teljesen konzervatív irányban tolódott el. De, úgy látszik, a konzervativizmust nem egyformán értettük. A forradalmat az eszközök utáltatták meg velem; s ha a visszahatás ugyanoly eszközökkél dolgozik, akkor ez csak folytatása a forradalomnak. S az én konzervativizmusom nem jelentheti régi ideáljaim megtagadását. A főcél a béke és boldogság: erre kétségtelenül rossz út a forradalom, melyben a nemzet önmagát öli meg; de nem kevésbé rossz út az, ha a nemzetek és fajok egymást ölik. Az igazi hazafiság az, mely a maga nemzetét, faját belül erősíti: de nem az, mely idegen nemzeteket, fajokat kifelé támad. Az igazi hazafiság a kulturális, nem a politikai. Ebben ma sem tagadhatom ré.sibb állásfoglalásomat — bár ma a magyarság e szomorú nanjaiban kétségtelenül más oldalát hangsúlyoznám mondanivalómank. Mindezek úgy nyilvánosan mint magánkörben tett többszörös kijelentéseiddel annyira ellentétben állnak, hogy a magam részéről nem csatlakozhatom oly politikai jellegű szövetséghez, melyet a te véleményeiddel bíró ember irányít. Azt hirdetitek: ma muszáj politizálni, s minden -
