Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

JEGYZETEK

helyett többnyire inkább politikai, társadalmi, forradalmi elméleti és gyakorlati kérdésekkel foglalkoztunk, persze titokban, úgyhogy én magam például még lovagolni sem tanultam meg. De különben is a tanfolyam alig kezdődött meg, a Károlyi-forradalom máris szétfújta, úgyhogy bár tüzérek voltunk, a tüzérség dolgaiból úgyszólván semmihez sem értettünk. Az októberi magyar forradalom híre az egész iskolát szétugrasztotta, legtöbben már egyénileg vergődtünk haza. Én Budapesten szereltem le, és beiratkoztam az egyetemre." 1945-ös Naplójában pedig ezt írja ekkori katonaságáról: „Borzalmasan szenvedtem, szorongtam, mikor besoroztak. A szívbajom akkor még csak ideges volt, és magam lomha, de szívós, erős, medveszerű... Ah, egész regény kellene erről is : az adatok semmit sem érnek a lényeg szempontjából... De nézzük hát az adatokat. Gyalogos voltam, tisztiiskolát végeztem, ijedtemben, igazán ijedtemben — micsoda lélektani példa! — rangelső lettem, ősszel áttettek a tüzérséghez, Lúgoson új tisztiiskolába kerültem, ott már összeroppantam, nem tanultam semmit, ki se képeztek, jött a Károlyi-forradalom, szélnek eresztettek bennünket" (Napló, levelek, cikkek. 260. 1.) Katonaságának időpontjai: 1918. január 26-án Juhász Gézának írja, hogy a sorozáson bevették katonának (PIM kézirattár) ; Dienes Kató és Békés István emlékezése szerint március 15-én vonultak be a fiúk; az ezt követő vasárnapon (márc. 15. péntek volt) Békés István emlékezése szerint már katonaruhában sétáltak és búcsúztak a korzón; a hadiérettségit ezt megelőző napokon tették le, csak szóbeli volt, a bizonyítványokat március 8-i dátummal állították ki (a Szabó Lőrincé a MTA kézirattárában); Szabó Lőrinc Debrecenben maradt; innen írja augusztus 12-i lapján Béber Lászlónak, hogy rangelső tizedes lett, és 1 vagy 2—3 hét múlva indulnak, még nem tudni hová (PIM kézirattár); Dienes Kató és Szabó Lőrinc is emlegeti, hogy Szegedre került a tüzérekhez, ennek emléke egy füzet, amelyen ez a felirat áll: „M. kir. 1/11. honv. lovastüzérezred Szeged. G. Szabó Lőrinc eéö. tiz." (utóbb ebbe a füzetbe jegyzetelte az egyetemen Babits előadásait) ; Szegeden igen rövid ideig lehetett, Dienes Kató ide nem írt levelet számára, első levelét Budapestről szeptember 4-én még Debrecenbe küldi, nem tudván az újabb címet; ezt a lapot már Lúgosra továbbítják; a lugosi pontos címzést a szüleinek küldött borítékon találjuk: „G. Szabó Lőrinc egyévi önkéntes tizedes. Magyar királyi honvéd tüzér tartalékos iskola Lugos-Sátortábor" ; Dienes Kató november 3-án írott, 4-i pecséttel ellátott, Lúgosra címzett levelét még továbbítás nélkül megkapja Szabó Lőrinc; nov. 9-én ellenben már Debrecenbe címezi Dienes Kató a lapját, mivel közben megérkezett hozzá Szabó Lőrincnek, a leszereléséről a vonaton írt értesítése; a budapesti hadkiegészítési kerületi parancsnokság 1918. dec. 4-i igazolványán jelzi, hogy Szabó Lőrinc, Bpest, VII. Damjanich u. 7. lakos „a leszereléskor a katonai szolgálatból elbocsáttatott... kincstári ruhában" ; a Tanácsköztársaság alatt ugyanezen igazolványra rávezetik: „Szabó alkalmatlan. 1919. VII. 12." (Ez utóbbira 1945-ös Naplójában így emlékezik: „A kommün alatt megint soroztak, mint volt katonát, a Vigadóban, s egy derék orvos hazaküldött 'neuropathiás terheltség, ideggyengeség' címen." Napló, levelek, cikkek. 260. 1. Az iraton az orvos neve sajnos olvashatatlan.) Szabó Lőrinc debreceni katonáskodására emlékezik Tamás Aladár is, akivel egy időben szolgáltak ott (Szétszórt parazsak, 1967. 178. 1.). KIVONAT A DEBRECENI REFORMÁTUS GIMNÁZIUM ÖNKÉPZŐKÖRÉNEK JEGYZÖKÖNYVEIBŐL. Az önképzőköri jegyzőkönyveket a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárában őrzik a Debreceni Kcl-