Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

A FORRADALMAK ALATT ÉS UTÁN

Wilde-, Poe-, Maupassant-, Lemaître-, Boccaccio-, Hoffmann-novella jön. Ha beüt a vállalat, akkor egy pár hónapra való bőséges munkánk lesz. Magát is föl fogom kérni, kedves Pista, egy francia 1 vagy IV2 íves novella fordítására. Elég jól fizetünk: 200 koronát! Amint láthatja, elég dolgom van, semhogy egy pillanatra elmozdulhatnék Pestről. Jövő héten indul a Nyugat és a Huszadik Század, az előbbi Babitsnak egy gyönyörű, bevezető cikkével, talán már hallott is róla? Babits egy-pár hétre lement Szekszárdra. — Különben az öreg akadémikusok és kisfaludysták megindítanak egy ellen-Nyugatot, Múzsa lesz a címe, Adyról nem szabad benne írni, hanem Császár, Pékár és egyéb nagynevűek fogják szerkeszteni, állítólag megnyerték Ambrust és Molnárt is munkatársnak. Félek, hogy mindennek dacára nem fog nagyobb nyilvánosságra számíthatni, mint a jó, öreg Bud. Szemle. Egészen elfelejtettem érdeklődni, mit csinál a lába? Remélem, már táncol rajta és tiporja a debreceni női szíveket vele? Szabó Lőrinc nálam volt, sajnos, nem talált otthon, pedig szerettem volna vele megismerkedni. Kérem, adjon néha életjelt magáról! Nagy örömmel olvastam ezt a levelét és kívánok a folyóiratuknak sok szerencsét és előfizetőt, magának pedig, kedves Pista barátom, teljes egészséget és főként munkakedvet. Üdvözli szeretettel Király György KARDOS PÁL LEVELE SZABÓ LŐRINCNEK Debrecen, 1920. március 24. Kedves Lőrinc! A mai szomorú helyzetben is nagyon örültem a levelednek. A távolság — bizony — nemcsak térben választott el bennünket; te azóta elérkeztél az első állomásig, — én az életemnek egy fontos fejezetét éltem — nélküled. Ez a fejezet most zárult, mikor összeforrt életünkből egyik elment, másikra rázárult a vasajtó. Az az ajtó talán hamar kinyílik, jöhetnek Prágából is levelek; de már érzem, sohse lesz úgy mint volt. — Az új fejezet a te leveleddel kezdődik, amely tudatára ébresztett, hogy csak elváltunk, de el nem változtunk. De nézzük most a lezárult fejezetet. Szép volt, érdekes volt. Mi öten, ha fegyvertelenül, ha némán, de katonák voltunk itten, mert