Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

A FORRADALMAK ALATT ÉS UTÁN

recenből ismerte Szabó Lőrincet. Dienesék révén ismerte meg Babitsot is. Dienes nagyon dicsérte őt. Már korábban is beszélt róla, hogy kitűnő fejű fiú, jó műfordító. Szabó Lőrinc titkárkodása normális titkári teendők elvégzéséből állt. A hivatalnak volt egy hivatalos lapja is, A Tanácsköztársaság Könyvtárügye. Ez azokat a rendeleteket foglalta magában, melyeket a hivatalunk adott ki. A napilapok kis terjedelemben jelentek meg, és szükséges volt, hogy tájékoztatást adjunk arról, hogy mit csinálnak a könyvtárak. Ebben a lapban maradt egy kis nyoma Szabó Lőrinc működésének. Júniusban vagy július elején egy értekezletet tartottunk a vakok könyvtára ügyében. Három egyesülete volt akkor a vakoknak, és ezek nem tudtak megegyezni a vakok részére kiadott könyvek nyomdai kivitele tárgyában. Rendet kellett tehát csinálni. Ezen az értekezleten Szabó Lőrinc készítette a jegyzőkönyvet. Az irattár később elpusztult, így tehát ez az egyetlen nyoma az ő működésének. A Tanácsköztársaság utolsó hónapjaiban a könyvtárügyek politikai megbízottainak hivatala átalakult Országos Könyvtárügyi és Bibliográfiai Intézetté. Ez már állandó jellegű hivatal lett volna, nem olyan ad hoc, mint az előbbi. Dienes László július utolsó napjaiban eltűnt Budapestről. Én még nem gondoltam szökésre, megkockáztattam azt, hogy letartóztatnak. A hivatalnak két kijárata volt, hogy ha az egyiken bejönnek a fehér terroristák, a másikon kimehessünk. Az irattárat és a pénztárkönyvet rendbe tettem. Kb. 200 000 kötet magánkönyvtárakból származó könyvet a központi zálogházban gyűjtöttünk, nem osztogattunk még szét semmit, először a keretet akartuk megteremteni. Az ellenforradalom után az anyag visszakerült a tulajdonosukhoz, amennyiben magánember tulajdona volt. Kardos Pál Szabó Lőrincről szóló megemlékezésében annak a jelenetnek a magyarázata, hogy Kardos kereste Szabó Lőrincet, ő pedig kiszólt, hogy most nem lehet, a következő: két kijárata volt a helyiségnek és én elrendeltem, hogy ha az egyik bejáratnál román katona vagy fehér terrorista jelentkezik, akkor a másik kijáratnál kell elhagyni a helyiséget. Szabó Lőrinc bizonyára éppen ilyen figyelő állásban volt. Politikai nézetei még nem alakultak ki akkoriban. Rokonszenvezett a Tanácsköztársaság céljaival, és végig kitartott mellette. A rendező munkát is végig csinálta. A diktatúra bukása után én megkíséreltem az irattár biztonságba helyezését. Minisztériumi jelentést írtam. A válasz az volt, hogy az egészet adjam át Gulyás Pálnak, ö volt az ellenforradalom után a könyvtárak főfelügyelője. Mikor a felszabadulás után kérdést intéztem hozzá, hova lett az irattár, semmit sem tudott róla. A fehérterror első heteiben napközben bujkáltam. Egy ideig