Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

A FORRADALMAK ALATT ÉS UTÁN

mot. Ezt Kató, kivel ott találkoztam a tábla előtt Tamás koll. társaságában, nagy örömmel vette tudomásul, valamint azt is, hogy D. Götz Irén bevonul az egyetemre. Megítélték részemre a 800 kemény K-kat. Ha esetleg valami közlendőd lenne, holnap du. llh-tól otthon leszek. A zubbonyod vidd el! ölel [olvashatatlan szignó] RÉVÉSZ ÁGNES LEVELE SZABÓ LŐRINCNEK Debrecen, 1919. április 10. Tudod kedves Lőrinc, te meglehetősen hajiasz az extremok felé! Még januárban mindenkit nagy szamárnak tartottál, aki veled együtt nem kiáltja a kommunizmust, s íme ápr. 3-án már éppen a legellenkezőbb sarokról beszélsz. Azért írom ide az ápr. 3-i dátumot, mert mire ez a levelem hozzád megérkezik már talán egy harmadik mámor + vagy — irányban ragad el. Én nem mondhatom, hogy teljesen el volnék keseredve. Pedig sok okom volna rá. Mamának a fele nyugdíját (állami papi segélyt) elvették s most ápr. 1-én kikaptunk egy negyed évi teljes megélhetésre 200 koronát, én felmentem az egyik elvtárshoz [...], s igyekeztem megmagyarázni neki, hogy 200 K-ból képtelenek vagyunk egy negyed évre megélni. ,,Ja kérem tessék dolgozni!" Jó, mondom én, a cselédet most már ápr. 1-én elengedtük. Édesanyám kitakarít, bevásárol, megfőz, eltakarít utána, szóval ugyanazt a dolgot mind elvégzi, amit egy cseléd elvégez, szóval ha azt munkás embernek ismerik el, ismerjék el az anyámat is, s adjanak neki cselédbért, amiből a kosztját fedezze. Ami aztán nagyon természetes, semmi segítséget nem kaptunk, kértem a szőlőnkre, — amennyibe a kisbirtok rend alapján még a mienk, — államadósságot. Itt se adtak. Hát tudod Lőrinc, ha én magán helyről aztán pénzt nem szereztem volna, a kommunista állam felől éhen fordulhatnánk fel. Szóval anyagilag minket a végromlásba döntött, ez tény. Holnap lesz az egyetemen a nagytakarítás, ahol valószínű az én professzorom Huss repülni fog. És most akartam 4 hét múlva nála alapvizsgázni (ilyen lelkiállapottal!!), most azt hiszem majd tűzbedobhatom minden két évi munkámat, jő egy másik profesz. más iránnyal, hát annál neki nem mehetek a vizsgának. Közbe szólva a városházon egy harmadik elvtárs [. . .] nekem megjegyezte, ja mostmár a kisasszonyoknak is dolgozni kell. Én csak végignéztem rajta, s összeszorítottam a fogam. Reggel 7-től éjszaka