Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

A FORRADALMAK ALATT ÉS UTÁN

Stefan George. Ez a név a legfenségesebb az összesek közül. A görög kalokagathia megálmodója, a Szépség és Tökéletesség költője. Stefan George a német Babits. Most ő az én apám, császárom, istenem. Babitsnál talán néhol még szebb, elvontabb, fenséges szépségbe zárkózottabb. Rainer Maria Rilkével és Dehmellel együtt Stefan George a vezér a modern német költészetben. Nekem Stefan Georgétól hat verskötetem van, 1 darab 15—20 K. Bocsáss meg, hogy így kitártam egy csomó könyvcímet, de ezeket igazán meg kell szerezned. Aztán, Szivecske, légy jó hozzám, és írjál legalább olyan sokat, mint én. És jöjj fel hamar, okvetlen és hosszabb időre. A címemet el ne felejtsd! Szeretettel üdvözöl Lőrinc Egy másik, 1919 április 12-i levelében, tehát még költői pályájának első lépéseinél, saját magáról a következőket írja: ,,Én nem tudok semmiből teremteni, s fantáziám csak úgy erős, ha a külső világot szűri meg, s azután lendül csak a végtelenbe. Én látom a természetet, és az gyönyörű képet hagy vissza bennem. Káprázatos álmaim a valóságból nőnek ki a valón-túli életbe. Lelkem a világ tükre, s az egyszer visszavetített kép sokáig ott marad (azért fájnak oly soká az apró sebek is), — de maga a világ nélkül ebben a tükörben kép nem jön elő. Az más kérdés, hogy mégis mért nem hasonlít a kép az eredetihez. Nekem fontos nagyon, hogy legyenek, létezzenek számomra a dolgok és az emberek; s ha már léteznek, csak másodrangú értékelés, hogy tényleg azok-e, amiknek én látom őket vagy nem. A legfontosabb, hogy létezzenek. Másodszor legfontosabb: hogy én hogyan látom őket. Bizonyos, hogy nem úgy, ahogy igazán vannak. Benned is most, drága kis kedveském, nem az a fontos, hogy ki vagy te, hanem, hogy kit látok én beléd. Én mondom neked, hogy nem zúgolódhatsz amiatt, amit beléd látok." 1959.